2013. november 19.
Tracklist:
01. Atlas
02. The Lottery
03. Breach
04. Gunslinger
05. I Saw the Devil
06. Division 1
07. Haunted
08. Sea of Trees
09. Open Water
10. Salem (km. Trevor Reilly az A Wilhelm Scream-ből)
Műfaj: alternatív rock, punk
Támpont: A Wilhelm Scream, Amplexus, Thrice, Otherwise
Hossz: 36:35
Megjelenés: 2013. augusztus 20.
Kiadó: Easy Killer Records
Webcím: Ugrás a weboldalra
A Ian Mclean, illetve Jay Giacomazzo alkotta duó remek nevet választott újdonsült projektjének, hiszen a teljes ismeretlenségből felbukkanva igyekeznek eljuttatni zenéjüket az arra fogékonyakhoz, méghozzá a piacon újonc, de máris üde színfoltként jelen lévő Easy Killer segítségével (ha még emlékeztek rá, ők adták ki a Nuskullon nagy elismerést kiváltó Night Verses lemezét is). A korábban a Long Island-i, nem meglepő módon pop punkban utazó The Goodwill-ben is megfordult zenészek nem gondolkodtak skatulyákban a debüt elkészítésekor, ami érezhető a végeredményen is; a The Engineer nehezen címkézhető első szándékból, de szinte bármi kisülhet belőle.
Módfelett megnyerő az, ahogy a nyitó Atlas ellentmondást nem tűrve berobban az ember hallójárataiba, majd egyben deklarálja is, hogy mire számíthatunk a továbbiakban a srácoktól: a szenvedélyes énektémákat ügyes hangszeres játék kíséri, amitől az egészséges agresszió, illetve a gyors tempók, netán metálba hajló gitárharmóniák sem idegenek, az összkép az emelkedett dallamok miatt mégis borzasztó fogós. Ezek az attribútumok jórészt az A Wilhelm Scream vagy a korai Thrice értékkészletét képezik, ennek megfelelően a The Artist in the Ambulance-t Mclean meg is említette azon források között, amikből a legtöbb inspirációt merítették. Emellett párhuzam vonható a tüzes kórusok okán akár a Boysetsfire-rel is, melyek esetében megjegyzendő, hogy azért sokszor kapnak egészen popos élt, ami viszont már inkább egy arénák után kiáltó rock zenekar, netán egy jó formában lévő Fall Out Boy képét rajzolhatja ki elénk. A The Enginieer egyik legnagyobb erénye az egyensúly megteremtésében rejlik, nem a statikusan ismételt durva vs. tiszta részek fantáziátlanságával igyekeznek dinamikussá tenni a dalaikat, hanem egyenletes elosztásban adagolják a könnyed, illetve a – mértékkel – súlyosabb témákat. Jó példa erre, hogy a lemez két legvégletesebb dala éppen egymásnak adja át a stafétabotot; míg az I Saw The Devil hardcore punk-ba hajlik, megidézve például az A Wilhelm Scream-et (Trevor Reilly a záró Salem-ben vendégszerepel is), addig a Division 1 úgy kezdődik, mintha csak egy 12 Stones sláger lenne. Persze Paul McCoy-ék életükben nem fognak ilyen gazdag tartalommal teli dalt írni. A punkosabb vonalat erősíti még a fentieken kívül az emlékezetes gitártémákkal felvértezett The Lottery is, ami a The Engineer leggyorsabb tétele – ismét csak nem kevés AWS áthallással. Ami a korong egyik nagy előnye, nevezetesen a kiegyenlítettség, az egyben a hátulütője is, hiszen az igazán markáns, kiugró pillanatok egyelőre hiányoznak; hiába a jól felépített, rétegzett hangzásvilág, ha a napokig a hallójáratokban fészket rakó csúcspontok a tarsolyban maradtak. Ezzel együtt az összkép egy olyan zenekart mutat, ami a hatások változatos ötvözése révén képes minőségi dalokat írni, amik a következő kiadvány idejére már akár teljesen beérhetnek. Ezzel együtt ez egy kifejezetten erős bemutatkozás. 7,5/10
