Dangerkids – Collapse

Tracklist:

1. Countdown
2. Light Escapes
3. Hostage
4. We're All In Danger
5. Waking Up
6. Destroy Yourself
7. Unmade
8. Where the Sky Breaks
9. Paper Thin
10. Fractions
11. Dust
12. Cut Me Out

Műfaj: nu metal/metalcore

Támpont: Linkin Park, Hacktivist, Sleeping With Sirens

Hossz: 39:07

Megjelenés: 2013. szeptember 16.

Kiadó: Rise Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

„Semmi esélyük”, gondolhatnánk egy olyan bandáról, akik 2013-ban nu metal/metalcore hibrid lemezt akarnak írni, hiszen egy, a hanyatló korszakának is a legvégén járó, lényegében lezárult hullám keresztezése egy rettenetesen túltelített és fénykorán túlhaladott műfajjal nem sok jót ígér. Aztán persze eszünkbe juthat, hogy van nekünk itthon egy Subliminal Mergerünk egy vitatott, de sok pozitívummal bíró debüttel. És persze jöhetnek az újabb és újabb felismerések: hogy bizony Fronz se átall „rappelni” az újabb Attila dalokban, aztán emlékként felderenghetnek Ill Nino vagy 36 Crazyfists anyagok, amik bizonyítják, hogy az ilyen műfajkeverés nem feltétlenül elvetélt dolog. De nézzük is a legújabb próbálkozót, a Dangerkids-et.

Az ohiói banda bemutatkozó anyagának elkészítése csak látszólag volt bátor döntés. Maradva az előbbi magyar párhuzamnál: a Subliminal’ a kelleténél többször húzott lapot a tizenkilencre a Canvases-en, amivel elérték, hogy kényelmetlenül sok röhejes elem kerüljön a lemezre, ellenben még az így elrontott dalok is végig izgalmasak és érdekesek tudnak maradni, pont a szokatlanságuk miatt. A Collapse viszont hiába szokatlan, mégis biztonsági, és pont ezért olyan unalmas a harmadik-negyedik dal után, hogy az ember legszívesebben kilőné az egészet az űrbe. Hogyan válhatott valóra ez a paradoxon? Tessék vetni egy pillantást a lemezborító alatti adatokra: bizony, bizony, Rise Records. A Dangerkids úgy akarja felvenni a Linkin Park által 2003 környékén elejtett fonalat (a lemez legjobb dalában, a Light Escapes-ben meg is említik Chesteréket), hogy közben az egy az egyben Shinodát idéző rapbetétektől eltekintve semmiben nem távolodnak el a sztenderd risecore hangzástól. Ennek köszönhető, hogy a Collapse zeneileg közelebb áll a tavalyi Hacktivist EP-hez, csak éppen annak gettóhangulata nélkül, és persze a csigaevők kimatekozott zenei alapjai annak ellenére sokkal érdekesebbek, hogy náluk még refrének se nagyon vannak.

Az új évezred legnépszerűbb bandájától elszenvedett vereség azonban sokkal súlyosabb. Soroljuk a vesztes csatákat? Míg a LP kedves túlzással „összművészetben” gondolkodott (értve ez alatt, hogy az artworkök, a klippek és a köret minden egyéb eleme aprólékosan ki volt dolgozva), addig a Dangerkids ezzel a névvel és borítóval a „biztonsági” mellett az „igénytelen” jelzőt is bőven kiérdemelte. A második (egyben legsúlyosabb) hiányosság, hogy nincsenek igazán fogós tételek a korongon, ami egy Hybrid Theory szintű slágerlemezzel szembeállítva már-már nevetséges színben tünteti fel ezt a próbálkozást. Harmadszor, unásig ismert, trendi elektronikával telezsúfolt zenei alapok és risecore tucatének jellemzi a lemezt, Andy Bane hangja köszönőviszonyban sincs Chester Bennington ragyogó orgánumával. A legdurvább az egészben, hogy a hip-hop elemek sikerültek a legjobban, pedig ezek jelentették magának a debütáló Linkin Parknak is a legvitathatóbb részét, hiszen a kelleténél gyakrabban hatott úgy, hogy “csak úgy belekerültek” a dalokba. Mindent összevetve, a korong legkomolyabb pozitívuma, hogy a nagy óvatoskodás miatt nem lett felvállalhatatlanul ciki. Sőt, mivel más zenekarokkal szemben nem a „művészi önkifejezés” vagy „korszerű hangzás”, hanem a risecore sablonok monotóniájának megtörése lehetett a banda célja a szokásosnál jóval több műfajidegen elem felhasználásával, így itt a trance és a dubstep is meg van bocsátva. Nem lett tehát fájdalmas hallgatnivaló a Collapse, inkább csak szomorú, hogy ilyen hamar nagylemezzel zavarták ki ezt a csapatot a közönség elé, úgy, hogy talán ők maguk is elhitték, hogy egy év fennállás után ők lehetnek az új Linkin Park. 4/10