Dan Briggs elfoglaltságai – itt az új Trioscapes lemez

Mi történt eddig?

Itt van ugyebár a megkerülhetetlennek számító Between The Buried And Me, ahol Dan már a fordulópontot jelentő, 2006-os Alaska nagylemez óta oszlopos tagnak számít. A progresszív életvitelt folytató zenekaron keresztül rengeteg tapasztalatot gyűjtött, változatos és komplex témákat álmodott meg, melyeket albumról albumra egyre inkább tökélyre fejlesztett. Ezeket a basszusgitár futamokat legtöbbször „hagyományos” gitáron hozta a kellő formába, nem csoda hát, hogy kedvet kapott élesben is demonstrálni a szólógitározásra vonatkozó ismereteit: ez vezetett az Orbs 2010-es bemutatkozásához, amely ugyancsak telitalálatnak bizonyult. Legkedvesebb zenekarait alapul véve, a főzenekarhoz képest sokkal könnyedebb atmoszférát teremtettek, melyről leginkább a Rush vagy a King Crimson jutott eszünkbe. Valamivel később – két Between The Buried And Me anyag között – állt össze a beszédes nevű Trioscapes, ahol Walter Fancour (CasualCurious, Brand New Life) és Matt Lynch (Eyris) oldalán próbált némi jazzt adagolni a szokásos progresszív alapokhoz, ismételten sikert aratva, bár a stílusból kifolyólag némileg csendesebbet, mint megszokhattuk. Ez azonban egy cseppet sem vette kedvüket, hiszen már akkor említették, nagyon szívesen folytatnák ezt a projektet a későbbiekben. Úgy tűnhet, Dan valóban képtelen hibázni, ha a nevét adja valamihez, ott garantáltan találunk izgalmas dolgokat – ő pedig a sikerek után is megmaradt ugyanaz az alázatos és kedves srác, aki régen is volt.

Digital Dream Sequence

A zenekar elmondása szerint az első korongot két hét leforgása alatt írták meg, ráadásul élőben sem sikerült kipróbálni, hogyan is fog megszólalni ez az egész. A Digital Dream Sequence tételei az első lemez utáni turnék során, néhány év leforgása alatt íródtak meg, majd ezeket az év elején hozták a végső formájukba. A cél az volt, hogy sikeresen abszorbeálják a fellépéseik során előidézett élő energiát és dinamikát: néhol egészen lágy dallamokkal, máshol kaotikus kicsapongásokba átfordulva. Ez a tapasztalat valóban érződik, végig jelen van a hallgatás során; arról pedig a Separate Realities hallgatása közben megbizonyosodhattunk: mindhárman remek képességekkel megáldott zenészek. Az alapokat szándékosan érintetlenül hagyták, ám azokra igyekeztek egészen más elemekkel építkezni, amelyek által a folytatás nem csak egy újabb lemez lesz a sorban, hanem egy emlékezetes darab – már amennyire ezt a stílus megengedi.

Kapunk tehát egy rakat ismerős dolgot, olyanokat, melyeket az előző lemezen könnyedén megszerettettek velünk. Bár most is ugyanarról a jazzes progresszív rockról van szó, a tételek végső formája sokkal emészthetőbbre sikeredett. Gyakoribbak a sokáig kitartott, elszállósnak beillő részletek, a fúvós témák között több igen fülbemászó darab is akad, Dannek pedig sikerült igazán kellemes, lendületes basszusokat hoznia, amelyek okosan gördítik tovább az eseményeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen feláldozták volna a komplexitást az élvezhetőség oltárán, de érezhetően elmozdultak ebbe az irányba. Persze az összetett, egymásra épülő, gyakran egymásba átforduló és össze-vissza kavargó ritmusok még így is állandó vendégnek számítanak – tökéletes példaként a beszédes című Hysteria záró perceit hozhatjuk fel. A jazzre jellemző, elsőre túlságosan is kavalkádnak beillő részletekkel persze nehezen boldogulhat az ember, ha nem igazán ásta bele magát hasonló alkotásokon keresztül a műfajba, a Trioscapes lemeze azonban tökéletes ugródeszka lehet ehhez: kellemes és szerethető alkotás, melybe érdemes belemélyedni. Az emészthetőbb szerzemények nem feltétlenül a feljátszott témák miatt álltak össze, ez sokkal inkább a szerkezetükben történt változásoknak köszönhető. Az öt tétel a kiemelkedő megoldások mellett ráadásul az első lemezhez hasonló módon szólal meg, ismét remek keverést kapott – egy jobb hangcuccot megint nyugodtan tesztelhetünk a Digital Dream Sequence hallgatása közben. Ha tehát kedvet kaptunk valami újhoz, vagy épp szokatlanhoz, a Trioscapes lemeze 2014-ben az egyik legjobb választás lehet.  9/10

A többi zenekarral sem tétlenkedik

Dan és az Orbs csapata már tavaly nyáron felvett egy teljes lemeznyi anyagot, mely azóta is különféle stúdiók és hozzáértők között vándorol, a tökéletes megszólalást keresve. Azonban úgy tűnik végre a megfelelő kezekben landolt; Will Yip lesz felelős a végső hangzásért – Dan pedig személyesen is ott lesz a kritikus pillanatokban. Ha minden a tervek szerint alakul, még idén ősszel kaphatunk némi ízelítőt (2 új számra érdemes számítani), a teljes lemezre viszont még 2015-ig biztosan várnunk kell. Na de, itt van nekünk a Between The Buried And Me is! A következő nagylemez munkálatai épp a napokban kezdődnek: az elkövetkezendő hetekben igyekeznek majd minél több időt együtt tölteni, ez pedig bizonyára azt jelenti, hogy nekilátnak a számírásnak. Dan elmondása szerint már két csaknem kész számot dobott be a közösbe, melyekről a zenekar tagjai mind jó véleménnyel voltak – az egyik egy 11 perces szerzemény. Természetesnek tartják, hogy ez alkalommal is tovább tudjanak lépni, új dolgokat szeretnének kipróbálni, olyanokat is, amelyek eddig nem voltak jellemzőek rájuk. Egyébként a korábban beharangozott DVD is alakul, idén ősszel jelenik majd meg, rajta a teljes Parallax élő változatával.