Constants – If Tomorrow the War

Kétségtelen, hogy az utóbbi évek legtöbb vitát kiváltó műfaja a metalcore volt, de vitatottságban nem marad el tőle sokkal a poszt-rock sem: a már elnevezésével is szemöldökfelvonásra képes zenei irányzat valahogy minden fórumon megosztja a hallgatókat, hiszen a poszt címkén túllépve még mindig ott vannak a fura dalszerkezetek, a maratoni tételek, a katarzist hajszoló, gyakran giccsbe forduló megoldások, meg persze a kellően sznob felvevőközönség (gondoljunk csak a korai poszt-rock lemezek Pitchfork-pontjaira). A fénykorán már rég túllépett időközben a stílus, így az utóbbi 1-2 évben meg lehetett figyelni, hogy mihez kezdenek azok a zenekarok, akiknél a feloszlás egyelőre nem opció – hozzájuk csatlakozott idén a Constants is egy merész váltással.

A 65daysofstatic beleszeretett az elektronikába, a Sigur Rós a vulkánok örömzenéjén csavart egyet, a Mono pedig előre menekült és még monumentálisabb lett, szóval ahhoz képest, hogy mennyire nem tűnik sokrétűnek a poszt-rock, a kifutásai annyira különböznek. Az eddig két nagylemezt, egy EP-t és egy splitet kiadó Constants pedig egy újabb irányt fundált ki, elvégre bizonyára ők is érezték, hogy annak az amúgy minőségi zenének, amit játszanak, abban a formában nem lesz keresnivalója. Nincsen semmi gond a korábbi kiadványokkal, hiszen teljesítik mindazt, amit egy poszt-rock albumtól vár az ember, csak sokkal többre már nem képesek, és az „1.0-ság”-nak nincs jövője egy túltelített műfajban. Így aztán idén stúdióba vonultak Justin Broadrick bácsival (ugye mögé nem kell zenekarokat írnom?), hogy felvegyenek nyolc olyan dalt, ami majd kiemeli őket a mezőnyből.

És lőn, sikerült a fiúknak, nem is akárhogy: a progresszív rock és minimálisan poszt-hardcore elemek teljesen átvették a kormányzást a poszt-rocktól, a korábbi kiszámítható riffek helyét itt karakteres és keményebb témák vették át. Az első két dal már intstumentálisan is olyan intenzitással támad a hallgatónak, hogy az eleinte gyökeres műfajváltást, majd a standardnek mondható poszt-rock elemek minimális visszakacsintása után (ez kb. a harmadik dalnál következik csak be) palotaforradalmat sejt. Hogy miért? Mert lehet, hogy idén jöttek ennél hatásosabb, az érzelmekre, hangulatra jobban ható albumok a stílus berkein belülről (Year of No Light, Ef, stb.), de ennyire bátran kísérletező, a sötétséget finoman felfestő lemez nem igazán jött az utóbbi években. Felmerülhet az a kérdés is, hogy egyáltalán mennyire sorolható még a fenti műfajba az album, de ha a poszt-rock alatt nem azt értjük, hogy ki mennyire követi a Mogwai és az Explosions in the Sky által kijelölt ösvényt, hanem azt, hogy ki mennyire mer újat mutatni a rockzenében, ki tud élvezhetően kísérletezni, akkor ez „poszt-rockabb”, mint bármi idén. És igen, élvezhetőt mondtam, mert a nyolc dalt le tudják zavarni 38 perc alatt, ráadásul a dallamos ének a helyenkénti durvulásokkal tökéletesen színesíti az amúgy is izgalmas számokat. Ha ehhez hozzávesszük a Broadrick-féle hibátlan megszólalást, valamint azt, hogy vendégszereplők is felbukkannak a lemezen (nem véletlenül pont a szintén a poszt-rock/progresszív rock/poszt-hardcore háromszögben található Tombs és Sights & Sounds dalnokai), akkor beláthatjuk, hogy olyan albumot kaptunk, amit nem azért teszünk lejátszóba, mert valamilyen hangulatunk van / valamilyet akarunk, hanem önmagáért a zenéért, a dalokért tudjuk hallgatni, ráadásul elejétől a végéig.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=ssg-xf6cGuY

Az If Tomorrow the Warba én sokakkal ellentétben nem szerettem bele már az utolsó dal Philip K. Dick-féle címe miatt, ellenben amint feldübörgött az első riff, befutottak az énektémák, már lehetett érezni, hogy a Constants révbe ért, és úgy mer újat mutatni nem csak saját rajongóinak, de a műfaj szerelmeseinek is, hogy nem fordít teljesen hátat annak, amit több, mint 6 éve játszik. Nevezhetjük ezt sokmindennek, metalmentes Burstnek, poszt-rock Quicksandnek, de sokkal egyszerűbb elindítani az albumot, és hallgatni, ahogy a srácok egyensúlyoznak a dalszintű szórakoztatás és az albumszintű hangulatteremtés közt. Az pedig, hogy erre élőben úgy lesz lehetőségünk, hogy még az Irepress is ott lesz, már igazán mindennek a teteje.

8.5/10