Comeback Kid – Broadcasting…

Tracklist:

01. Defeated
02. Broadcasting
03. Hailing On Me
04. The Blackstone
05. Industry Standards
06. Give'r (Reprise)
07. One Left Satisfied
08. Come Around
09. In Case of Fire
10. Market Demands
11. In/Tuition

Hossz: 33:08

Kiadó: Victory Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Erős érv kell ahhoz, hogy a 2009-es év zenei dömpingjében az ember időt szorítson egy olyan albumra, ami már két éve kijött, de szerencsére most nem kell sokat kutakodni. Július tizenötödikén ugyanis hazánkba látogat majd a hardcore arcvonal éke, s akinek van füle, hallja: ha van egy buli, aminél le lehet majd bontani a Dürer Kertet, akkor ez lesz az. Ehhez pedig nagyban hozzájárul a Comeback Kid ellentmondást nem tűrő zenei tornagyakorlata.

A képlékeny felállású, eredetileg side-projectként induló, aztán a glóbus körül párszor megforduló bandának a Broadcasting… a harmadik teljes albuma, azóta csak egy koncert DVD-t adtak ki még tavaly. Ez az első olyan lemez, ahol a korábbi gitáros, Andrew Neufeld ragadja magához a mikrofont, s tizenegy szerzeményben, bő fél órás terápiát szolgáltatnak nekünk. Terápia ez, nem műsor, mert amellett, hogy ékes példája annak, miként lehet a hc szabványelemeket úgy összefésülni, hogy az még 2007-ben se legyen unalmas, a lemez az első másodpercekben ragad meg, s az utolsókban sem ereszt el igazán. A három perc körüli dalhosszok lélegzetvételnyi introknak adnak helyet, amiket menten kiszorítanak a dallamos gitártémák, a csordavokálok, a kinyilatkoztatás-szerű tiszták, no meg persze az erőteljes kitörésekkel tarkított ordítozások: s még ha a szövegvilág nem is forgatja ki a világot a négy sarkából, épp elég széles skálán mozognak a témák, a forradalmi hevület helyett több súlyt fektetve a személyes szférára. Nem szívfacsaró történeteket, hanem átélhető önvallomásokat tolmácsol, olyan érzelmekkel, amelyekkel mindenki találkozott már: a pörgős, kifejezetten igényes zenébe tökéletesen elsüllyed, hogy örvényt képezzen, s a hallgatót valami vad transzba szuggerálja.

A képzavart félretéve, a lemez inkább a puritán hc megoldásokat favorizálja, a vad kísérletek helyett megfontoltan alkalmazva emelkedett, ‘már-már popos’ dallamokat, erőteljes és izgalmas zenei hullámvasutat alkotva. A szerkesztettség is ennek fényében működik, minden szám újabb és újabb rohamra indul, nincs töltelékszám, csak tizenegy golyó a tárban, a Give’r (Reprise) feszült, rövid élével kettéhasítva középen.

Zárásként annyi, hogy ha valaki még mindig kissé ferde szemmel néz erre az egész műfajra, vagy magára a bandára (mint ahogy én tettem azt korábban), annak a Broadcasting… tökéletes ugródeszka: mert a hardcore nem arról szól, hogy ki mennyire tudja lerúgni a másik veséjét, vagy mekkora rpm-el képes köröket rajzolni az öklével, hanem valami olyan fúzió-élményről, amit az ilyen lemezek csak meglebegtetnek, de igazán csak kartávolságon belül lehet átélni.

9/10.