Chimaira – Chimaira

A Chimairát anno a Pass Out of Existence lemezük idején ismertem meg. Akkoriban nu metalként azonosítottam, mint mindenki mindent, ami nem illett bele az addigi kategóriákba. Sötét volt és durva, ami igazán hangulatossá tette a lemezt. Aztán a második (,ha az első demót is számoljuk, harmadik) lemez már sokkal inkább közelített ahhoz, amit ma a szakértők metalcore-nak hívnak.

A banda gondolt egyet és a két lemezt elegyítve összehozta a Chimaira című lemezt. Amint a lemez címe is sugallja, ez a lemez az, ami a Chimaira valójában: egy sötét tornádó, ami elől nincs menekvés. A címmel és a borítóval nem vitték túlzásba a fiúk, viszont a számokkal annál inkább a teljességre törekedtek: a számok 90%-a 5 percnél tovább rombolja az agysejtjeinket, ami változás az eddigiekhez képest.

Az Impossiblity of Reason előtti doboscsere itt forrott ki igazán. Az előző lemezen még csak kísérletezgettek vele, most teljes erőbedobással verik a dobokat. Kevin Talley duplázója körübelül a lemez 2/3-a alatt érezteti velünk, milyen is lehet egy légkalapács alá dugni a fejünket. A srác faszán nyomja a témát, rengeteget hozzáad a számokhoz a tudásával. Mindemellett Chris, a beépített „elektronikai csávó” bolondítja meg a számokat itt-ott, á la Slipknot (persze nem olyan mennyiségben, csak érzéssel).

A számok szinte tökéletesen fel vannak építve. Példaértékű a nyitósláger, a Nothing Remains, amelyet azóta vérlázítóan megkurtított verzióban nyomnak a színvonalasabb zenei csatornák. Éneket senki se keressen a lemezen: a dallamokat a zenészek viszik, méghozzá nem is akárhogy. A több mint tíz év zenei tudás kegyetlenül átjön a lemezen.

Kiemelni nincs különösebb értelme, hisz minden szám ugyanolyan és mégis különböző. Senki se keressen zongorás, lágy intrókat, ez már nem ugyanaz a Chimaira. Egyedül a Left For Deadben és az előbb említett nyitószámban hallhatunk valami hasonlót. A Comatose első hallásra pedig tökéletesen beleillik a Pass Out of Existence profiljába, de mégis újat tud nyújtani. Kevés banda képes újat mutatni, miközben korábbi önmagukat sem hazudtolják meg.

Ez a lemez kifejezetten jót tett a bandának és a Soulfly új lemezével ellentétben ezúttal újat hallunk. Hogy ez kinek hogy tetszik, saját dolga, mindenesetre én új kedvencet üdvözölhetek a személyében. A kevésbé fantáziadús cím és borító mögött egy teljesen kiforrott mestermű vár arra, hogy szétszedje a hangszóróinkat, aminek mi csak örülhetünk. Éljen!

Ha kedved támadt egy kis Chimairához, akkor csak kattints: http://www.chimairaworld.com/audio, ahol találhatsz pár letölthető/hallgatható számot.