Chelsea Grin – My Damnation

Tracklist:

01. The Foolish One
02. Everlasting Sleep
03. Behind A Veil Of Lies
04. Kharon
05. My Damnation
06. Cursed
07. Calling In Silence
08. Oblivion
09. Last Breath
10. All Hail The Fallen King

Hossz: 35:04

Megjelenés: 2011. július 19.

Kiadó: Artery Recordings

Webcím: Ugrás a weboldalra

Bár a Utah-beli Chelsea Grin elég nagy sikernek örvendhetett első, Desolation of Eden című lemeze után, nálam valamiért mindig is a "futottak még" kategóriába kerültek. Igazából nem mutattak fel semmi újat, és az egyetlen pozitívum, amit velük kapcsolatban fel tudtam hozni, az az volt, hogy tökösen csinálják azt, amit csinálnak. Mindazonáltal ez nem volt elég arra, hogy a szívembe lopják magukat a fiúk, de nekik is megadtam azt a második esélyt, ami mindenkinek kijár.

És ahogy gyakorlatilag az első hangok meggyőztek arról, hogy itt sem lesz világmegváltás (mondjuk nem is ezt vártam), úgy ez a teljes játékidő hosszán is igaz. Bár nem írtunk az első lemezről, de ha írtunk volna, akkor akár be is másolhatnám ide azt a cikket, mert gyakorlatilag semmi sem változott az első anyaghoz képest. Elenyésző mennyiségű gyors rész (bár a debüthöz képest kicsit lelassultak a dalok) mellé jön pár Through the Eyes of the Deadet idéző dallamosabb gitártéma, melyeket rengeteg breakdown fog közre, ám ettől még mindig a riffek viszik a hátán a lemezt. A kitartásoknál nem kell Emmure-i mennyiségekre gondolni, de valahol még ez is több annál az egészséges és az utóbbi évek gyakorlatára visszamenő aránynál, amit mondjuk a legutóbbi Salt The Wound-lemez be tudott állítani, és akármennyire is híve vagyok a döngölő gitárhangzásnak, egyre többször néztem meg, hogy mikor lesz már vége az adott dalnak.

Pedig a zenei tudás egyértelműen megvan, egy riffben több monumentalitást tudnak összezsúfolni, mint amennyit a Winds of Plague három album alatt sem, de az összhatás mégsem az igazi. Ha egyértelmű hatást kéne felsorolnom, akkor nyílván a Whitechapelt mondanám (Phil Bozeman fel is bukkan a záró dalban): helyenként módszeresen másolják is őket, és ilyenkor azért felötlik bennem, hogy de szép is lenne, ha egy deathcore-lemezről úgy írhatnék, hogy tényleges death metal zenekarok voltak rá hatással, mert amíg eleinte a deathcore a death metal és a hardcore fúziójaként jött létre, addig az újabb bandáknak elég az, hogy lemásolnak pár nagy elődöt vagy már népszerű kortársat, és megpróbálnak jó dalokat írni, de a kettő együtt elég ritkán sikerül. Ez pedig csak azért probléma, mert ezekhez a zenekarokhoz talán nem is feltétlenül jutnak el tulajdon műfajuk gyökerei, ami adott esetben segíthetne saját hangjuk megtalálásában.

A lemezről pedig dalokat nem is feltétlenül szükséges kiemelni, mert a szerzemények túlnyomó többségében ugyanaz történik. Ha esetleg fegyverrel kényszerítenének, akkor az Everlasting Sleepet választanám, de megmagyarázni azt sem tudnám, hogy miért: egyszerűen szimpatikusabb a többi nótánál. Amúgy a körítés módfelett igényes, a hangzás majdnem teljesen tökéletes, talán Alex rekedtesebb üvöltéseibe lehet belekötni, de engem nem zavart különösebben, van nagyobb baj a lemezzel is, és Alexszel is, és nem is érzem tisztemnek mások kinézetét elítélni, de ilyen fültágítókkal vagy vidékre mennék kútgyűrű-kereskedőnek, vagy aerodinamikai teszteknek vetném alá magam, hogy mennyivel jobb a légáramlásom egy hagyományos halandónál.

Azt kell hogy mondjam, hogy ez a lemez nem jó. Nem kérem vissza ezt a 35 percet az életemből, nem perelek be senkit, és nem fogom a porba alázni a bandát, de ennél legközelebb – már ha lesz legközelebb – sokkal több kell, mert ez finoman szólva is csak paneles iparosmunkának nevezhető, amivel nem lenne baj, ha a dalok felül tudnának kerekedni a felhasznált sémákon, ám ez nem történik meg olyan hatásfokon, hogy azt értékelni lehessen. A végén talán annyit jegyeznék meg, hogy tanulság is legyen: ha valakinek deathcore-lemezt támad kedve csinálni, mindenek előtt hallgasson meg egy Suffocation-lemezt, hogy azért legyen egy kis fogalma, hogy mire kéne hasonlítani. Ezzel talán el is lehetne kerülni az egy kaptafára készülő anyagokat.

4/10.