Cattle Decapitation – Monolith of Inhumanity

Azért időközben többször is átalakult a csapat, ám egy állandó tag mégis maradt: Az énekes Travis Ryan. Az ő agyszüleménye a Cattle Decapitation meglehetősen elvont, de érdekes témája, ami miatt szokás őket vegagrind bandaként is emlegetni, bár a Cannibal Corpse témáit kiforgató, az emberhús fogyasztásának előnyeiről szóló szövegek fokozatosan eltűntek a zene fejlődésével, és sokkal inkább a társadalomkritika és a környezetvédelem került előtérbe. Tehát az a kijelentés, hogy a CT lemezről-lemezre tökéletesre fejlesztette a stílusát, határozottan helytálló. És most valószínűleg sikerült feltenni a koronát eddigi pályafutásukra, mert a Monolith of Inhumanity egy szenzációsan eltalált lemez lett. Már a The Harvest Flooron is nyomon voltak olyan jelek, amikből arra lehetett következtetni, hogy a death metal teljes palettájára igyekeznek kiterjeszteni a stílusukat, sőt, néha azon túl is. A srácoknak a csuklójukban van a Suffocation, a Cannibal Corpse, de a Your Disposalban blackes témát is hallani, és amikor Travis hallatja tisztábbik hangját, akkor erőteljesen a Gojirára, vagy a Strapping Young Ladre kezd hasonlítani a végeredmény. A Dead Set on Suicide stop/go riffje hátborzongató, a Gristle Licker simán elférne valamelyik ’90-es évekbeli death metal klasszikuson, a The Monolith és a Kingdom of Tyrants által alkotott dalpáros (amire az utóbbi 2-3 év legjobb metal klipje készült) pedig a folyamatos darálás ellenére is hatalmas sláger (persze ez relatív), tanítani való ez a dalfelépítés.

Nem szabad elmenni amellett, hogy a négy zenész mesteri munkát végez, az énekről már szó esett, de aki a legzseniálisabbat nyújtja ebben a szűk háromnegyed órában, az David McGraw, a dobos. Hihetetlenül sokat fejlődött a ‘Harvest Floor óta, olyan könnyedén üti a hyperblastokat, hogy öröm hallgatni, de a lassabb, komplikáltabb tempókat is nagyon biztos kézzel üti. És ejtsünk pár szót a vendégzenészekről is, például a nemrég ismét nálunk járt Cephalic Carnage-ról, akik egyrészt egy csordavokált eresztenek el a The Carbon Stampede-ben, másrészt Leonard is vendégszerepel egy dalban, de feltűnik az undorító death metal mestereinek, a Devourmentnek a vokalistája, Mike Majewski is, a zajos átvezetőket pedig egy zajzenész, bizonyos John Wiese készítette (aki ismeri őt, annak pacsi!). Illusztris vendégekből nincs tehát hiány, ahogy az egész kiadványról is elmondható, hogy nem hagy maga után hiányérzetet. Meg kell becsülni ezt az anyagot, mert a Skinless Trample the Weak, Hurdle the Deadje óta nem volt ilyen komoly teljesítmény a hagyományos death metalban, és valószínűleg ez nem holnap fog megismétlődni.

10/10