Caliban – The Undying Darkness

Tracklist:

01 Intro
02 I Rape Myself
03 Song About Killing
04 It's Our Burden To Bleed
05 Nothing Is Forever
06 Together Alone
07 My Fiction Beauty
08 No More 2nd Chances
09 I Refuse To Keep On Living...
10 Sick Of Running Away
11 Moment Of Clarity (feat. Mille Petrozza / Kreator)
12 Army Of Me (Björk feldolgozás)
13 Room Of Nowhere

Hossz: 46:11

Kiadó: Roadrunner Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Az európai metalcore színtér veteránjainak számító német Caliban idén februárban új lemezzel jelentkezett, ami immáron az ötödik. A producelést ezúttal is Anders Friden, az In Flames frontembere végezte, aki az előző, „The Opposite From Within” című lemez felvételeinél is jelen volt. Persze a lemez munkálatainál további sztárok is besegítettek, például Mille Petrozza, a Kreator frontembere énekel a Moment Of Clarity-ben, vagy említhetném a nívós borítót elkövető Mike D-t, a Killswitch Engageből.

Habár a banda csak az előző Roadrunneres lemezzel került a köztudatba, a banda elkövetett már pár lemezt – és állíthatjuk, hogy némi változáson esett át a zenéjük. A korábbi anyagokhoz képest az újak mindenképp lágyabb hangvételűek, nem tudom, ez annak köszönhetőek-e, hogy Friden producelte őket, vagy hogy új kiadóhoz mentek. Mindenesetre a számok továbbra is gyilkosan jók – a gitárok metszőek és földbe döngölnek, a dob továbbra is viszi az egészet. Az előtérbe hozott gitáros/vokalista Dennis Schmidt mély hangja is jól ellensúlyozza a fő énekes, Andy egyedi hangját. A számok talán jobban össze vannak téve, mint eddig és ez mindenképp pozitívum.

A számok változatosak, az elejétől végéig meg lehet egyben hallgatni a lemezt, anélkül, hogy el akarnánk váltani. A dallamos, már megszokott intro után az I Rape Myself című zászlóshajó keményen odacsapva mutatja meg, mit fogunk hallani az elkövetkezendő háromnegyed órában. Kiemelkedően jó a kislemeznek választott It’s Our Burden To Bleed, illetve a lassabb indulással operáló, ám később durvuló No More 2nd Chances. Üdítő színfolt még a Moment Of Clarity Mille Petrozza-val, illetve a darabolós-elborult Björk feldolgozás, Army Of Me címmel.

Igazából nincs nagyon értelme számokat kiemelni – a lemez egészében jó, 45 perc tömény hentelés német módra, angolul tálalva, profi körítéssel. Nem lehet megállapítani, jobb-e vagy gyengébb az előző anyaghoz képest, talán egy hangyapöcsnyivel gyengébb, de ez egyáltalán nem rossz, sőt, így is egy kiemelkedően jó anyagot hallhatunk a srácoktól, ami mutatja, hogy nem csak az amerikai metálzene életképes. Szép volt srácok, halljuk a következő anyagot!

Értékelésem: 8/10