Cadaveric Hunter – Porcinet

Köszöntelek az őrültek házában francia földről, avagy a Cadaveric Hunter akna-mentő akcióban… Az 5 bolond arc 2004-ben hívta életre ezt a műfajilag nehezen meghatározható, ízig-vérig crossover muzsikát. Egy évvel rá kijött a Pink Rabbit című groteszk — kissé Happy Tree Friends ihletésű demó, amit tavaly egy második anyag is követett, melyről most olvasol. Hogy ez demó, vagy már lemez? Magam sem tudom, a legsajnálatosabb viszont nem is ennek eldöntésének problematikája, hanem hogy írottan érkezett — a srácok eddig nem találtak — vagy nem is kerestek kiadót, nagy kár, pedig érdemes lenne!

Előre bocsátom (ha a bevezetőből nem derült volna ki), hogy meghatározhatatlan a műfaj, vagy ha mégis csak be szeretném határolni, akkor post-goregrind death-hc… és akkor még egy szót se szóltam a crossover elemekről (funkys basszus és skretch – Wesh Gros J'fais du Rochefort) és a dalok többségében megjelenő tangóharmonika adta táncdalszerű megoldásokat, melyek nem egyszer egészülnek ki rajzfilm aláfestésekkel. A Mesnouggahs-ban keleties hangok jelenek meg, míg a Derrick Is Gay egy temetési induló, gyászmenet abszurdan, természetesen félig vicces, félig gore szövegkörnyezettel. A Lopeth spanyolos témákkal lebeg, máskor punkos vagy éppen súlyos grindcore, avagy a totális egyveleg és őrület. Természetesen mindezt profin előadva, egész jó hangzással tálalva… amikor először meghallgattam a Porcinet nevű förmedvényt — megvallom őszintén nem tudtam hova rakni őket, nem tudtam most sírjak vagy nevessek, csak azt éreztem, hogy nagyon a helyén van minden, és ha ezt ők más koncepcióval adnák elő, akkor garantált lenne a siker, hogy így mi van? Hát mi lenne? Segglyukak és politikai abszurditások, őrület és kacagás, nyugtató és szétrakott női combok, óvszer és hullazabálás… tudás és a Kafkai légy paradigma… avagy Gregor Samsa esete a valóval, a világgal……

90%