2008. január 24.
Tracklist:
1. Seventh Heaven – Urban Dance mixNyugodt szívvel fogalmazhatunk akár úgy is, hogy egy régi és nemes hagyományt porol le a Cadaveres legénysége a Lost Souls – The Hidden Tracks c. kiadványával, hisz olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy már a „De Tortugas” utótaggal illetett régi szép időkben is sor került egy-egy zöngemény eltérő zenei közegbe történő átültetésére, amit az elődbanda Diablo De Luxe és Castaway kislemezei hűen demonstrálnak is. A Lost Souls így valahol egyértelmű és nem meglepő lépés; és egyfajta ajándékként is szolgálhat a Soul Of a New Breed CD-t már rongyosra hallgató, s valami friss táplálékra vágyó rajongók számára a következő nagylemezig. Ez a koncertfelvételekkel, remixekkel, fel-, és átdolgozásokkal megturbózott korong, – mely hossza alapján akár egy teljes nagylemezt is kiadna, – mindemellett a hasonlóan színes The Worst, the Best, the Biggest and the Rest… egyfajta analógiájaként is felfogható.
A remixek sorát a már a CDT-s időkben is közreműködött Chip-esz által jegyzett Seventh Heaven Urban Dance mix-e nyitja, Gabó Ádám (ex-Hybrid) éneke alatt teljesen ki lett cserélve a zenei alap a gépi ritmusokra, s így még inkább ki lett domborítva a szám lebegő dallamvilága, s eléggé elembertelenedett az átirat, a szintén Chip-esz keverte Elixírből pedig nem irtódott ki teljesen a gitár, és dühöng rendesen. Az ex-Slang énekes Vincabi keze alól kikerült Drop Of Humaneness keleti (női) énekbetétekkel színesített ethno változata nemcsak érdekes, és jó, de talán a leggátlástalanabbul variálja át a meglévő alapanyagot. Tényleg egyfajta „világzene találkozik az elektronikus betétekkel és egy török ízű részlettel” hatású, ezért jár a piros pont. A zenei ars poetica Soul Of A New Breed pedig rögtön két különböző megvilágítást is nyert, a budapesti Norm & Vida G. DJ-duó Jump Up-ja kicsit hosszúra nyújtott, s nekem nem mond sokat, eléggé lélektelen próbálkozás, viszont a Watch My Dying gitáros Kovács Attila (alias Nihil AK) Arena 42-je elég bizarr a hullámzó ének-effektekkel és a morbid zajokkal – a beteg hangulat garantált.
A „hagyományos” dalok közül a Moby Dick tribute anyagon (Bálna-Vad-Ászok) már korábban megjelent Gumiszoba korrekt úgy, ahogy van, az újrakevert hangzással, Körmi és Ádám váltott vokalizálásával; a végére hagyott Bűntudat pedig a korong legjobbja, legalábbis nálam. A Blood Stained tulajdonképpeni magyar nyelvű, akusztikus változata remekül hangzik a magyar szöveggel is (az énekes Gabó Ádám tollából), s az énektémákban Békefi Réka is besegít, a dal pedig így még jobban tetszik, mint az eredetije, ízig-vérig sláger a javából.
Az anyagon tehát újra, kicsit eltérő köntösben hallhatók a debütálás legjobb számai, pontozni tarka jellegéből adódóan nehéz lenne, s nem is kívánnám, az biztos, hogy a rajongóknak kötelező – bár ők valószínűleg már birtokukba vették – de amúgy bárki, akinek szimpatikus a zenekar próbálkozhat a baráti áron forgalomba került anyaggal.