Cadaveres – DeMoralizer

Minden bizonnyal ezzel Körmiék is tisztában voltak, hiszen jól hallatszódik az átgondoltság és kimunkáltság a dalokon. Meglehetősen erősen nyit a korong, de nem feltétlenül abban az értelemben, amit a többség esetlegesen várna egy Cada lemeztől. Mert hogy az egész anyag legnagyobb ereje az elképesztő módon ellenállhatatlan slágerességben rejlik. A szó jó értelmében persze, de az összes szerzemény rendkívül táncolható, fülbemászó sláger (persze itt-ott átcsap a tánc pogóba), a The Chief pedig iskolapéldája mindennek, de a The Pilgrim renkdívül nagyívű refrénje szintén tanítanivaló. Persze a régi Cada és CDT elemek is visszaköszönnek helyenként egy-egy wah szólónak, vagy némi perkás betétnek, jellegzetes gitártémának köszönhetően, tehát aggodalomra semmi ok! Mégis az arányok egy kicsit eltolódtak egy könnyedebb világ felé, ami viszont egyáltalán nem baj. Sőt, igazán üdítő dolog 2013-ban, hogy nem akarják mindenáron erőltetni a már kissé elkoptatott tribal-t, viszont nagyon jó érzékkel sikerült beolvasztani a régi stílusjegyeket a szinte azonnal ható slágerekbe, egy rendkívül szerethető elegyet alkotva. A The Teaching hivatott leginkább a régi fanoknak kedvezni, nyilván nem véletlen az sem, hogy ez lett elsőként megfilmesítve.

Ezután a DeMoralizer abszolút csúcspontjaként következik két olyan #1 sláger, amikre egyszerűen épeszű ember nem mondhat nemet. Főleg a The Questet hallgatva simán hihető, hogy egy elsőosztályú rádiós rockbanda dala szól. Kíváncsi vagyok, lesz-e idén ennél nagyobb rock himnusz hazai előadótól. Bölcsföldi Zoltán énekes ismét alaposan kitett magáért, hatalmasakat énekel az összes dalban, tényleg szinte mindegyik számban van olyan emlékezetes, fogós témája, ami miatt újra és újra meg akarja hallgatni az ember a lemezt. Természetesen a zenei alap is rendesen oda lett téve, de azon nincs mit vitatni, hogy Zoli nagyon nagy erőssége a produkciónak. A régisulis rajongóknak kedvez újra a The Crooked vagy a szintén keményebb The Belief, amibe azért megint csak belefért egy nagyívű refrén. Nehéz feladat a legemelkedettebb pillanatot kiválasztani, de az itt hallottak egyértelműen a csúcspontok egyike. Egy instrumentális átvezetőt követően pedig már csak két dal marad hátra, az elsőként érkező The Butterfly szintén megfilmesítésre került nemrégiben, pedig talán találhattak volna erre alkalmasabb dalt is.

Szerencsére nem lett feleslegesen túlnyújtva a lemez, pont elég ez a 10 dal, és ugyan óriási kitörésekben gazdag az album, mégsem alkot egy hibátlan egységet, amin talán egy picit magasabb tempóval és a kemény témák még morcosabbra vételével lehetett volna segíteni. Ez persze nem jelent rosszat, hiszen teljes mértékben méltó folytatása lett a MindStreamnek, az új elemeknek köszönhetően pedig már néhány hallgatás után is legalább a dalok fele azonnali kedvencévé válhat mindenkinek. Abszolút pozitív, hogy úgy tudott egy kommerszebb világ felé nyitni a Cada, hogy közben nem váltak önmaguk paródiájává. Aki esetleg eddig valamilyen okból kifolyólag idegenkedett volna a zenekartól, egészen nyugodtan tegyen egy próbát ezzel a lemezzel, mert itt bizony minőségi dalokat lehet hallani világszínvonalú köntösben.

Az igen tartalmas DVD lemezen elsőként egy interjút lehet megnézni, amiben a DeMoralizer előkészületeiről, az elmúlt évek történéseiről, a hazai illetve a külföldi helyzetről, az akusztikus bulikról és a jövőbeli célokról beszélnek a srácok. Helyet kapott egy igen tetszetős akusztikus koncert is, egy düreres koncertekből összeválogatott kevésbé izgalmas best of egyveleg, valamint egy mini turnévideó is a 2010/2011-es európai körútjukról. Mindezek mellett még 3 videóklip (MindStream, These Eyes, Twenty-Twelve) és egy bónusz nóta (Rebel Yell), egy feldolgozás Billy Idoltól is megtalálható a korongon. Nem kihagyhatatlan összeállítás, de még így is egy roppant tisztességes és bőséges extra, fanoknak pedig egyértelműen kötelező. Összességében tehát ismét egy nagyon erős anyaggal állt elő a Cadaveres, ami után kíváncsian várjuk, merre fognak majd továbblépni a jövőben. 8/10