2014. augusztus 14.
Tracklist:
| 1. | "Stay Vicious" | |
| 2. | "1,000 Years" | |
| 3. | "Get Hurt" | |
| 4. | "Stray Paper" | |
| 5. | "Helter Skeleton" | |
| 6. | "Underneath the Ground" | |
| 7. | "Rollin' and Tumblin'" | |
| 8. | "Red Violins" | |
| 9. | "Selected Poems" | |
| 10. | "Ain't That a Shame" | |
| 11. | "Break Your Heart" | |
| 12. | "Dark Places" |
Műfaj: heartland rock
Hossz: 41:15
Megjelenés: 2014. augusztus 12.
Kiadó: Island
Webcím: Ugrás a weboldalra
Ha anyámat megkérném, hogy írja körül, szerinte milyen egy tokától bokáig kitetovált, mégis szelíd kisugárzású, érző szívű rocksztár, bizonyára egy Brian Fallon-szerű karaktert kapnék. Én aránylag későn, a 2012-es Handwritten lemezt követően ástam bele magam a Gaslight Anthem nevű zenekar munkásságába, akkor viszont nagyon. Az említett kiadvány csont nélkül az év lemeze lett nálam, nem telt el olyan nap, amikor ne hallgattam volna meg tőlük valamit, Szigetes elmaradásukat pedig szó szerinti sokként éltem meg.
Ellenben itt van most ez a Get Hurt című munka, mely legnagyobb rokonszenvvel és jóindulattal is csak egy közepesnél hol kicsit jobb, hol kicsit rosszabb töltelékgyűjtemény. Fallon érezhetően próbál szabadulni a „Chuck Ragan és Bruce Springsteen komplexusos unokaöccse” státuszból, ezek a ’80-as évek haj hard rockjából átemelt riffek viszont már a második dalnál elképesztően kínosak lesznek. Képzeljük már el a frontembert, ahogy leveti a flanelinget, megborotválkozik, majd a Born To Be My Baby-t dúdolva betupírozza a haját és kifesti magát Paul Stanley-nek. Mennyire abszurd már, nem?
A korábbi védjeggyé vált lendület helyett ezúttal merev és izgalmatlan középtempó uralkodik a lemezen, a valamelyest húzónótáknak számító Rollin’ and Thumblin’ és Helter Skeleton egyes egyedül pedig képtelenek megtölteni a majdnem egy órás kiadványt élettel. Hogy vannak-e balladák? Hogyne lennének, egyik sem üti meg viszont a National Anthem szintjét, ami könnyen nevezhető a zenekar The Ghost of Tom Joadjának, így még azt sem mondhatjuk, hogy ez most egy szándékosan érzelgősebb és költőibb TGA-lemez. Elég szomorú kijelenteni, hogy míg két évvel ezelőtti kiadványukat az év meglepetéseként, addig a Get Hurtöt az év csalódásaként tudom elkönyvelni, ettől függetlenül azért az elmaradt hazai bulijuk bepótlásáért még mindig szívesen indítanék petíciót!
5/10
