Blacklisted – Peace On Earth War On Stage

Négyszámos 7” kislemez a Terror társaságában hazánkban is járt Philadelphiai hardcore fenegyerekektől, zseniális címmel, és pattogós, agyonütős mosh-beindító zenével, némi változásokkal az eddigi két nagylemezhez képest. A … The Beat Goes On (2005) és a We’re Unstoppable (2003) lemezeket bátran merem ajánlani a hardcore zenék szerelmeseinek; az energikus, súlyos dalok, megspékelve George Hirsch sötét hangulatú dalszövegeivel és eszelős üvöltésével, a végig fennmaradó lendülettel, energiabombaként ható gyors tempókkal a legjobbak közé emelték őket nálam. Főleg a …The Beat Goes On CD-t tudom isteníteni, az olyan dalok, mint a Wolves At My Door, a Bruising Serenade, az I Refuse kizárt, hogy ne melengessék meg akár a Modern Life Is War, akár az American Nightmare, akár a Comeback Kid, Have Heart, The Hope Conspiracy rajongók szívét.

A Converge gitáros Kurt Ballou segítségével a Godcity stúdióban felvett idei anyag viszont már egy olyan csapatot mutat, amely egy évnyi folyamatos turnézás után némi újdonságot, árnyalatot próbál belevinni eddigi palettájába, kevésbé egyértelművé tenni a gyors, energikus hardcore címkét. Félreértés ne essék, a zene energikus és arcbamászó most is; de már a zajos gitárgerjedések, húsos riffek, a rövid basszuskiállás (Dave Foster) után máris 120-as tempón száguldó Ivory Tower alig másfél percén is érezni eddig tőlük nemigen hallott dolgokat. George éneke kevésbé mélyen rekeszt, inkább kapkodós kiabálás, de a muzsikára jól ritmizálva; a „No Shelter” üvöltő kórusa pedig azonnal hat, s egy középtempós groove is felüti fejét némi dallamos énekpróbálkozással (semmiképp ne metalcore dallamokra asszociáljatok, inkább arra a nyers, ráspolyos, punkos ösztön-éneklésre). A dallamosabb próbálkozások a Memory Layne-ben már nagyobb teret kapnak, ahol egy szinte modern metalos groove szolgál talpalávalónak. A Canonized-ben már-már southern irányba mennek el, de a punkos, nyers HC is ott van még Tim Smith gitárjátékában. Egy fejlóbálós riff lépked a zárásig, s ebben a részben van leginkább együtt a zene és a tisztára vett vokál. A Setting Sun oszlatja el a rajongókban felmerült kérdést, – vajon Blacklisted-et hallunk-e még? – lévén a hagyományos felfogásban fogant punk/hc dal, agresszív tempókkal Shawn Foley dobostól, agresszív vokállal, szélsebesen, remek kiállással a közepén (melyet szinte mindegyik ilyen stílusú lemezen hallani), s kemény málházással zárva.

Mindenképp érdekes próbálkozás az EP, hisz a kísérletezés, határok tágítása nem okozott széteső, útkereső próbálkozást, nagyon erős, egyben lévő ez a négy szám így is, érdemes csekkolni az USA-ban a Deathwish-nél, Európában a Reflections-nél megjelent anyagot azoknak, akik vevők a változatos brutalitásra, és van affinitásuk a hardcore muzsikákhoz. Blacklisted rajongók pedig a csapat eddig legegyénibb munkáját kapják kézhez a Peace On Earth, War On Stage képében.