Biztonsági övvel a trendsztrádán – meghallgattuk az új Counterparts-lemezt

Az idén a negyedik nagylemezéhez érkezett Counterparts esetében az volt a legnagyobb kérdés, hogy az erős hype-vagonra felült zenekar vajon képes lesz-e felnőni ahhoz a státuszhoz, amellyel a közvélemény összepárosítja őket, és 2015-ben vajon kiadnak-e egy olyan lemezt, amely példát mutat azon fiatal zenekaroknak, akik belökték tizenévesen a Prophets vagy a The Current Will Carry Us dalait, és leesett az álluk. Nos, a kérdés megválaszolásra került: Brendanék simán befostak attól, ami körülöttük van, nem mertek kockáztatni, behúzták a kéziféket és írtak egy nagyon biztonsági lemezt egy-két megaslágerrel, amikkel ki tudják egészíteni a setlistet és minőségi tartalommal tudnak turnézni. Tragédia lett ettől még a lemez? Nem. Inkább csak kicsit csalódás az elvárásokhoz képest, és főleg a Burn berobbanása után, de ettől még lehet rajta jól is szórakozni.

Kanada egy baromi jó hely; ugyan a skate punk fellegvára nem az a tipikusan hardcore-pozitív ország (a szcéna jóval kevesebb jelentős hardcore bandát termelt az évtizedek során, mint déli szomszédja), de lehet bántani azokat a fiatal srácokat, akik Comeback Kid lemezeken nőttek fel? Az ország vezető hardcore punk bandája a színtéren otthagyta a nyomát, ezért lehetett itt-ott olvasni hajdanán, hogy itt van ez a mocskos fiatal Counterparts nevű csapat, akik imádják a Comeback Kidet (meg a Misery Signals-t), csak metalcore-t akarnak játszani. A zenekar 2010-ben nagyon szimpatikusan robbant be a Prophets-el, azóta nagyon sok idő eltelt, és a juharleveles ország fiai immáron már a polcra rakták a negyedik nagylemezüket is, a Tragedy Will Find Us pedig felemásan értelmezhető dalcsokor lett. A zenekar csak 2013-ban érte el azt a figyelmet, amit a már 2011 egyik legjobb nyitójával (The Disconnect) felvértezett The Current Will Carry Us-szal megérdemeltek volna, így a tumblr-kedvenc The Difference’-lemez megjelenése után látszik a zenekaron a tanácstalanság, hogy hova tovább, ezért a dalok leginkább egy kicsit az ötlettelenség látszatát keltik, de a fiúk szeme előtt egy dolog lebegett: biztosra kell menni, nem is kockáztattak, biztosra mentek.

Talán a címadásból (és a elsőként bemutatott Burnből) is sejthető, hogy a Counterparts fiúk az új nagylemez hangzását a nagyon baljós, néhány helyen kifejezetten megrendítő gitártémák köré húzták fel, így az albumot felütő Stillborn nem okozhat túl nagy meglepetést, ugyanakkor a dalban elhelyezett beatdown (!!!) témák akár fülsértően is hathatnak, nem mindig a legbarátságosabb túlzott keménykedéssel nyitni egy legfőképpen érzelmeinkre játszó dalcsokrot. Ugyanakkor a klipért kiáltó Resonate környékén viszont már beáll stabilra a Tragedy Will Find Us receptje: az eddigi legsötétebb tónusban ringatják körbe metalcore-ral a pont megfelelően dallamosított hardcore témákat, vagy sebességet húzzák az egekbe (Thread) vagy a súlyt tolják maximumig (Stranger), vagy mélységgel, lassításokkal és tömény dallamokkal operálnak (Tragedy). Brendan Murphy pedig mondhatjuk: megírta az eddigi talán legjobb (ha pontos jelzőt akarunk használni: depresszív) szövegeit, fájdalom sújtotta éneke pedig szerencsés finomhangoláson esett át, a Tragedy Will Find Us dalaira nagyon jól beérett az üzenetközvetítési képessége, tavaly ez a fajta jellegzetes finomodás Charlie Holmes-nál volt a műfajban megfigyelhető. Még a manapság kifejezetten túlhasznált spoken worddel is teleszórta a dalokat, viszont így pár sorral, nem egész dalhosszon egészen jól működik, a feszültséget jól kelti (lásd amúgy a lemez magasan csúcspontja Burn). Ugyanakkor az ügyesen használt breakdownok ide vagy oda, nem mehetünk el amellett, hogy a lemez tudatosan nem akar kimozdulni a banda komfortzónájából (még a dalcsokor érzelemvilágát földbe gyaluló Choke-ról is a múltkori dalcsokor Slave-je juthat eszünkbe), és valljuk be egy hangzásbeli ráncfelvarrás nem ejtett volna túl sok sebet a csapat arculatán sem.

Ezek a dalok leginkább a remek The Current Will Carry Us és a The Difference Between Hell And Home témáinak az újragondolásában születhettek meg a próbateremben. Valahol a lemez vége felé, amikorra már kicsit megfárad az anyag az amúgy szerethető Collapse-nél értjük meg, hogy mennyire nem szándékoznak kitörni a rajongók által megszokott Counterparts-hangból: sláger, hozzák, amit kell, erősek a témák, de egyszerűen kereshetjük vadul, hogy mit ad olyat, amit eddig nem hallottunk tőlük, a lista szerény és nem is túl acélos. Ez pedig a Tragedy Will Find Us egészére igaz. A progresszió ezen hiánya, az állóvízben való maradás az, ami nagyon zavaró, The Difference Between Hell And Home-hoz képest pedig elmondható, hogy az az anyag 2013-ban sokkal nagyobbat ütött, de ez 2015-ben (negyedik nagylemezként) már nem annyira lázba hozó, az újrahallgathatósági értéke sem olyan magas, és ez baj. Miközben a Defeater és a Miles Away is ilyen erős dallamos hardcore anyagokkal rukkol elő, kicsit megkérdőjelezi a Counterparts dalainak a minőségét, de egyben rávilágít arra is, hogy még bőven van hely a fejlődésre. Remélhetőleg a következő anyaggal meglépik a bátor lépést, addig mi bizalmat szavazunk, mert a Tragedy Will Find Us egy nagyon jó szórakozás, de sosem rossz mohónak lenni, és többet elvárni egy reményteljes formációtól. 7/10

Kiemelt csúcspontok: Burn, Collapse, Tragedy
Hallgasd meg a lemezt Spotify-on: KATT || Youtube-on: hivatalos Pure Noise Records stream
Illetve el ne feledjétek: Counterparts (CAN), Senses Fail (USA), Capsize (USA) @ Dürer Kert „Room 041” 

COUNTERPARTS – BURN