Billy Talent – Dead Silence

Tracklist:

01. Lonely Road to Absolution
02. Viking Death March
03. Surprise Surprise
04. Running Across the Tracks
05. Love Was Still Around
06. Stand Up and Run
07. Crooked Minds
08. Man Alive!
09. Hanging By a Thread
10. Cure for the Enemy
11. Don’t Count on the Wicked
12. Show Me the Way
13. Swallowed Up by the Ocean
14. Dead Silence

Hossz: 54:03

Megjelenés: 2012. szeptember 6.

Kiadó: Warner

Webcím: Ugrás a weboldalra

Bármikor, amikor felmerül a kanadai Billy Talent neve, akkor szinte minden ember képes azonosítani a bandát, s ez nem másnak köszönhető, mint az egész életútjukon végigvitt pop-punk/punk-rock/alternatív rock hangzás keveredésének, amely kb. annyira változott meg az elmúlt évtizedben, mint – hogy Kanadán belül maradjunk – a Silverstein emocore önfeldolgozása, nagyjából semennyire. A Dead Silence sem változtat igazán a formulán, de legalább biztosítja a hallgatót arról, hogy a III-ra keresztelt kiadványnál több emlékezetes és egyben jobb pillanatot kíván felmutatni.

Az új nagylemez valahol ott veszi fel a fonalat, ahol a III abbahagyta, azonban érezhetően (pl. főként a klipes dallal) visszanyúltak a II közönség kedvenc megoldásaihoz is, mert a punk himnuszokat hozni kell, 1-2 ilyen „slágeres”, motivációs dal nélkül egy punk rock lemez erősen bukásra van ítélve. A Billy Talent ezért nem hagyta csak ennyiben a dolgot, hiszen érezték: a III tételei nem tudták hozni a három nyitódal szintjét, ez pedig inkább volt köszönhető a formula fáradásának, mint az ötlettelenségnek. Az „alteros” punk rock igaz semmit sem változott (ahogy a hangyányi poszt-hardcore is megmaradt a képletben), de a Dead Silence már érezhetően nyakon vágta a punkot, s elővette a klasszikus (alternatív) rock gitárriffek nagykönyvét, hogy a hangzás megmaradása mellett is megbontsák az addig Red Flag és Fallen Leaves stafétabotján álldogáló dalokat. Ez valamennyire sikeresen meg is frissítette a koncepciót (a vokál természetesen megmaradt a hagyományokon), egymás érik a jobbnál-jobb dalok: Viking Death March, Running Across The Tracks, Man Alive!, Cure For The Enemy, s még arra is volt türelmük a stúdióban, hogy néhány jó pillanatot átmentsenek a Suprise Suprise-ba is. A korong szerencsére nem lövi el már az elején az összes puskaporát, amely egyrészt örömteli a III repetitív megoldása után, másrészt az újrahallgathatóságát is növeli. Persze, mint minden Billy Talent anyagnál itt sem minden fenékig tejfel: az univerzumnak megvan az a törvénye, hogy ha egy lemezen bármilyen formában előkerül az alternatív rock, ott még akkor sem hagyható ki a balladás szenvelgés, ha Chad Kroegerék már 25 millió példányban eladták ugyanazt a banális tévedést. Természetesen lehet értékelni a lassabb tempót, a lágyabb melódiákat, de a remek ritmikai kezeléséről ismert bandánál, ahol mérnöki tervezőasztalnál raknak helyre minden melódiát és témát, ott az olyan dalok, mint a Stand Up and Run vagy a Swallowed Up By The Ocean kb. annyira hatásosak, mint Ronnie Radke és a börtönkerülés. Összességében egy nagyon kellemes meglepetés, őszi lemeznek a metrón/buszon/vonaton meg egészen kiváló lesz, így aki a napokban rakja össze a listáját a borongósabb napokra, az feltétlenül ne hagyja ki: nyárias köntösben is izzik a hulló falevelek között. 7/10