Between The Buried And Me – Colors_LIVE (DVD)

A Between The Buried And Me a tavalyi év egyik legfontosabb lemezét készítette el Colors címmel, valamint kétség kívül napjaink egyik legelőremutatóbb zenekara, ebben is végérvényesen megbizonyosodtam a lemez hallgatása közben. Nyilván a srácok is érezték, hogy mennyire odatették azt a 8 nótát, így aztán elég egyértelmű választásnak bizonyult egy olyan dvd-vel előrukkolniuk ahol egy az egyben eljátszák az egy órás lemez dalait. A koncert 2008 augusztus 2-án került megrendezésre a nashville-i Rocketown-ban és a United Saints csapata lett felkérve, hogy rögzítse az eseményket.

A papírtokból kicsúsztatva egy a Colors-szal remekül harmonizáló artwork tárul elénk, méghozzá fejjel lefelé megjelenített gyárak képében, ami aztán a belső oldalakon is folytatódik. Nincsen túlbonyolítva, egyszerű ám pofás design. A DVD menüje sem kapott semmi extrát a létfontosságú 3 menüponton kívül. A koncertet elindítva nagyon szép kép és pompás hangzás együttese fogadja a nézőt. A hangszerek szépen, arányosan szólnak, a dalok pedig tényleg a maguk tökéletességében kerülnek eljátszásra, minden kis apróságra odafigyelve.

A show-t mindenképpen Tommy Rogers viszi ahogy a szinitizést az énekléssel/üvöltéssel keveri, valamint pillanatok alatt első számú frontemberré ugrok elő, amikor épp nem kell a billentyűk mögött dolgoznia. A vokálokba Dan Briggs basszer és Paul Andrew Waggoner gitáros is besegít időnként, de a prímet persze akkor is Tommy viszi, aki egészen elképesztően nagyot énekel a koncerten végig. Dustie Waring gitáros számomra egy kicsit kilógott a képből azzal, hogy rezzenéstelen arccal játszotta végig a bulit. Sokat javítana az összképen, ha ő is kicsit bevadulna néha. De amúgy tényleg nincs gond az előadásmóddal, a játékkal pedig pláne. Blake Richardson dobost még nem említettem meg, de az ő játéka is iszonyat erős és a dobhangzás is nagyon el lett találva. Még a legnagyobb kavarások közepette is végig kivehető, érthető marad a rendkívül precíz dobolása.
A Sun of Nothing egyébként is az egyik legnagyobb kedvenc, így a koncerten is ez ütött nálam a legnagyobbat, főleg a hatalmas éneknek köszönhetően. Komoly bajban lennék viszont ha csupán egyetlen csúcspontot kéne kiemelnem, mert végig magas színvonalú a koncert, nincsenek gyenge részek, de ez a lemez ismeretében egy percig sem volt kérdéses.

A dolog vizuális részéről annyit, hogy itt nincsenek gyors vágások, kapkodó kameraváltások, sokkal inkább az egymásba úsztatott képek dominálnak, illetve a lassan, de folyamatosan mozgásban lévő kamera munkája jellemzi az egész felvételt. Jó hogy mindenki egyforma időt kap, nincs az, hogy a basszerosból csak egy fél percet látunk vagy ilyesmi. Az egyik zavaró dolog viszont az volt a számomra, hogy elég sokszor homályosodik a kép, ami néha még jól is jön ki, de többnyire inkább tanácstalanul néztem, illetve néha a kézikamerázás se jött be igazán. Sokszor cél nélkül kóvályog az egész. Ez kicsit amatőr feeling-et adott a dolognak. A White Walls lezárását követően le is vonulnak a srácok, mintha ténylegesen is befejezték volna…
De aztán visszatérnek egy újabb szett erejéig, amit a myspace-es oldalukon elhelyezett szavazógép eredményei alapján állítottak össze. Ez természetesen igazi best of jelleget adott a show második felének, kezdve a Mordecai-jal. Na igen, azért itt egy kicsit én is jobban felpörögtem erre. Szükség volt egy kis változatosságra már a számok sorrendjében! :)

Shevanel Cut a Flip

Az Ad a Dglgmut eredetileg nem is volt a megszavazható számok között, de végül annyi panaszos levelet kaptak a témában, hogy úgy döntöttek, egyenes ágon berakják a műsorba!
Kíváncsi is voltam egyébként hogy hogyan fogják eltolni ezt a korántsem rövid műsort, de igazából válasz nélkül maradtam, mivel az első blokk után, egy vágást követően látjuk viszont a srácokat (Dan mezítláb)a színpadon. Azért így is dicséretes produkció az 1-1 órás, nem akármilyen koncert eljátszása. Nem mondom, azért két óra BTBAM elég komoly falat egyszerre, így aztán érdemes némi szünetet a nézőknek is tartaniuk, illetve valami jó fajta ülőalkalmatosságra is szükség van az epikus mű megtekintéséhez.

Extrák terén nem vitték túlzásba a dolgokat. Van egy 13 perces film a buli előkészületeiről, pakolásról, szerelésről. Egy 4 és fél perces stúdióvideó a Colors felvételéről, valamint 74 fénykép. Azért kapunk egy egy valóban érdekes extrát is a végén. A tavalyi nagylemezt lehet meghallgathatni 3 különböző vizuális kíséretben. Az első egy régi filmekből összevágott egyveleg, amihez nem igazán volt hangulatom végignézni. Aztán arra is lehetőség van, hogy minden egyes nóta alatt egy-egy kép jelenjen meg háttérként, valamint Tommy személyes magyarázatát is olvashatjuk a szövegekhez. Egy zene nélküli díjnyertes értelmezés is található még a White Walls-ról.

A kiadvány részét képezi még egy audió cd is, amin az első szett dalait hallgathatjuk meg.

Egy kicsivel többre számítottam előzetesen (például extrák terén), de nem mondanám, hogy csalódás lenne az anyag, mert az a két órás koncert amit a Between The Buried And Me megörökített azon az estén, mindenképpen egy fantasztikus élmény, pazar zenei teljesítmény!

8.5/10