A svéd Bestial Mockery nem csak nevében hordozza magában (vagy magán) az ironikus jelent, de tagok, külsőségek és műfaj tekintetében is a régmúlt koszos véres zsebkendői integetnek vissza, taknyosan, por leptén, s meggyűrten. 1995-ben Warslaughter (dobok) és Motorsåg (ének) hívta életre, majd lassan töltődött fel egyszerre abszurd és vicces tagnevekkel, Devilpig (basszus), Ted Bundy (gitár) és Doomanfanger (szintén gitár). A 12 éves múlt természetesen rengeteg demót és splitet termelt ki, köztük 3 nagylemezt, amiről pedig most olvasol, az a negyedik, melyet a francia Season of Mist adott ki, illetve az előző nagylemezt (Gospel of the Insane), pedig a szintén francia Osmose… tehát sem a hangzással, sem a külsőségekkel, sem a zenével semmi gond sincs, annak ellenére, hogy a zenekar fotó súlyosan parodisztikus, hiszen akad itt old school thrash arc, The Adams Family szerű horror arc, motoros rocker és Gwar féle metál harcos-bohóc…
Mit hozhat össze egy ilyen brigád? Mindenkit megnyugtatok, elsőosztályú old school thrash-blacket! Az Uddevallai srácok nem fukarkodtak az energiával és múltidézéssel, egy hihetetlenül intenzív és mai 80-as évek időutazás a
Slaying The Life, ahol éppen úgy érezni lehet a korai
Slayer és
Infernäl Mäjesty,
Possessed vonalat, mint a szintén korai
Kreator,
Sodom,
Bathory,
Venomot. Igazából ezek komplex egyvelege ez a (valójában csak) 35 perc, tömény puritán, nyers zúzás, középtempókkal, súlyos csépeléssel, néhol szinte már punkos dallamvilággal, s hihetetlenül erős thrash jelenléttel, szólófutamokkal. Az ilyen produkcióknál soha sem tartom szem előtt, mi honnan lett lopva, ez merítés, múltidézés, rengeteg hatással és tisztelegve az egykori ősök előtt. A fentebb már említett két kiadó neve bizonyíték, hogy ebben a bandában van fantázia, és van jövőjük, ahogy tudásuk is, kár hogy a néhol iszonyat egyszerű témákból ez nem derül ki, ám nyers intenzivitásukat mindvégig megtartják. Minden egyes számot kielemezhetnék, ám felesleges, mind ugyanazt adja; militarizmust, thrash metállal fertőzött black metált, az az, minőségi múltat a jelenben! Akad itt-ott régi thrash-death rész is, pl. a
Scream for War vége fele erősen
Protector és egykori
Incubus érzésem támadt. A CD egyéb érdekessége, hogy 66 számos, 12 dal, majd pedig üres sávok (nem az első ilyen produkció, haha) és az utolsó track vége, pedig még egy kis csipetnyi zene (ez valójában a
Metal fucking Death). Érdekes még a
Apocalypse Prayer, ami remek szóló haddal felszerelkezve, vikinges, folkos elemekkel töltve áll hadrendbe (kissé abszurdan bár, de
Enslaved,
Falkenbach,
Einherjer kattanásaim voltak alatta). A borító hithűen követi a zenekar fémjelezte szövegeket és zenei koncepciót, a rombolást és a pusztító hordák jelenlétét…
Kötelező anyag, minden olyan elszánt harcosnak, aki a
Nocturnal Breed és az
Aura Noir legutóbbi lemezei után éhes még, ez a lemez sem akad a torkán, azt kapja, amit vár!
89%
"Bestial Attack"