Beneath The Massacre – Incongruous

Akik a kezdetektől fogva játszanak olyan zenét, amitől szinte mindenki tátott szájjal mered maga elé, és ismételgeti magában, hogy ezek vajon tényleg emberek-e? És itt kiemelném a mindenkit, mivel úgy vettem észre, hogy zenei ízlésre való tekintet nélkül mindenkit képesek ledöbbenteni. Igaz, elég rideg a srácok iszonyat technikás death metalja, de ez a ridegség pont tökéletesen képes mindenkinek az arcára fagyasztani az aktuális kifejezést – ez a legnagyobb erőssége annak amit csinálnak, hogy elsőre sokkol, és felkelti a figyelmet. Természetesen ez inkább a laikus fülek szempontjából előny, akik ebben a zenei rétegben mozognak, hallhattak már keményebb dolgokat is (Brain Drill, Cryptopsy), de ugye akinek már a hasonszőrű formációk bejönnek, az nem fog még egy ilyen zenei csemegére nemet mondani. A másik tábor pedig nagyjából másfél perc csodálkozás után rájön, hogy nem tud mit kezdeni ezzel a zenével, és inkább kéri az elnémítását. De ez így is van rendjén, mivel aki egy kicsit is vevő az ilyenre, az első pár téma után úgyis rákap az egészre, és nekiesik. Az Incongruous sorban a harmadik Beneath The Massacre album és az igazat megvallva sok eltérést nem lehet felfedezni az eddigiekhez képest. Ugyanúgy nyakatekert riffek, gőzmozdony sebességű blastbeatek és ezek már-már felfoghatatlan gyorsaságú váltakozása jellemzi az albumot. Egy apróbb változást véltem felfedezni, méghozzá a breakdownokban: közel sem azok a vérbunkó, atomostoba tördelések, mint a korábbi számokban, egy kicsit letisztultabb, átgondoltabb breakdownok ezek, amik így jobban beleillenek a számokba is, és nem törik meg azok ívét, inkább szépen belesimulnak az összképbe. Viszont a zenéjük eddig sem a breakdownok köré épültek, azok inkább csak színfoltként szolgáltak, illetve megtörték a darálás menetét, hogy a hallgató egy rövidke lélegzetvételnyi időhöz juthasson az iszonyatos pusztításból, illetve kapaszkodóként funkcionáltak. Ezektől eltekintve viszont jóformán semmi változás nem tapasztalható a zenéjükben, és jól is teszik, hogy nem változtatnak: tökéletes példa a zenekar arra, hogy ha valaki nagyon extrém zenében képes jót alkotni, akkor semmi szükség változtatásokra, mert megmarad a zenéjük ereje, illetve annyira eseménydús az, amit játszanak, hogy képtelenség azt mondani rá, hogy unalmas vagy ötlettelen. Ezért is szükségtelen az újítás, és képesek folytatni a zsenialitást albumról albumra. Gondolom azért páran így is vannak úgy az albummal, hogy csak ugyanaz a döngölés megy, ami eddig, de akik ezt gondolják, azok bizonyára nem szenteltek elég időt neki, illetve nem vesézgették ki az apró szépségeit a számoknak. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a Beneath The Massacre sosem volt egy olyan banda, ami minden hangulatban tud adni valamit, ezért ugye nem is lehet mindennapi hallgatnivaló, illetve a zene tömörsége is hamar le tudja fárasztani az ember figyelmét, ezért nem mindenki képes órákon át hallgatni.

Harmadjára is sikerült a Beneath The Massacre legénységének egy olyan albumot összehozni, ami csontig gyalulja az ember füleit, és odaszegezi az éppen elfoglalt helyéhez az alanyt. Kegyetlen gyors tempó és váltások, mindez a death metal keretein belül továbbra is, és még mindig egy gigantikus adag zsenialitással megfűszerezve. Sok változást nem hallhatunk a zenében, de fölösleges is. A Beneath The Massacre neve lassan egybeforr a garantáltan durva death metal élménnyel.

8/10