Babes In The Wood – Union EP

Elnézést a borzasztó lelkesítő felvezetésért, de valamivel kompenzálnom kellett a bennem felgyűlt rossz érzést, ami leginkább abból táplálkozott, hogy már megint olyan lemezzel találkoztam, ami sokkal jobb is lehetett volna. A Union egy újabb „poszt-hardcore” hanganyag, amit én inkább pest-hardcore-ként konferálnék fel egy Esti Showder adásban (persze nem a szó angol jelentésére gondolok, sokkal inkább a banda származási helyére). Az EP első három érdemi száma felel meg leginkább a breakdown+dallamos refrén receptnek, bőségesen megrakva persze elektronikával, és az egyediség kedvéért divatos hiszticore betéteket is találunk: ennyiből áll az anyag nagy újítása, ami amúgy szerethető is, Márton Dávid sokszínű megoldásokkal igyekszik feldobni jó, de egyáltalán nem egyedi énekhangját. De sajnos ez nem menti meg az anyag elején lévő dalokat, viszont szerencsére a hamar eluralkodó unalomra egyszerű és kézenfekvő a magyarázat, ezáltal az orvoslás is könnyebb: túl hosszúak a nóták. A nyitó Union még hagyján, a másodiknak következő, kis híján hat (!) perces Whispers viszont teljesen leülteti az EP-t, főleg azért, mert a terjedelmes játékidőt a kellemes refréneket és a „modern” effektekkel megtámogatott kiállásokat leszámítva nagyrészt agyatlan betonozás tölti ki. A tempó az egész anyagon elég lustácska és a kiállásoktól eltekintve monoton, de az egésznek a legnagyobb hibája, hogy hiába hallgattam meg többször az EP-t, mint ahányszor azt egészségügyi kockázat nélkül tehettem volna, mégsem maradt meg a legtöbb számból egy árva hang sem. A két utolsó dalnál viszont, mintegy varázsütésre, nagyot ugrik a színvonal: a Runaway az anyag egyetlen slágere, köszönhetően a szokásos metalcore témákat megtámogató énekdallamoknak, a From Day To Another Night pedig az „iszunk, hányunk, belefekszünk” rock’n’roll vonatra kapaszkodik fel, már ami a zenét illeti (á la Atreyu vagy a második Asking Alexandria lemez, annak tűzrevaló dalszövegei nélkül), ami karaktert mindenképp kölcsönöz a számnak. Ha vannak a zenekaron belül lövészárkok, azok is valahol az EP két blokkja közt húzódhatnak meg, az utolsó dalok ugyanis szinte breakdownmentesek, és még üvöltözésből is kevesebb van, így sokkal jobban működik és hangsúlyosabb, amikor mégis előkerül ez az eszköz. A jövőre nézve tehát én azt javaslom a srácoknak, hogy a kreatív, megjegyezhető témák kivételével bánjanak mindennel csínján, már ha olyan dalokat akarnak, amiket még évek múlva is elővesznek a hallgatók, a zenéléshez pedig sok sikert kívánok nekik! 4,5/10