Az elfojtott érzelmek felszabadításából fakadó újjászületés – All Machines Will Fail: And We

iamyank sokszor bizonyította már sokoldalúságát: kezdetben dob fronton erősítette a hazai ska- és progresszív felhozatalt, később átevezett az elektronikus produceri szakma vizeire, aztán a kortárs klasszikus zene világát fedezte fel. Most pedig, megalapítva az All Machines Will Fail zenekart, gitárt ragadott, és ismét egy olyan közegben kezdett el mozogni, amiben eddig még nem mutatta meg magát. A poszt-metalban. Ráadásul ehhez nem kisebb neveket szerzett erősítésként, mint Mohácsi Matyi bőgős (The Idoru, Shell Beach, Trillion, Grand Mexican Warlock) és Kocsis Máté dobos (Ghostchant, Meristem, ex-The Idoru). Az előfutárként bemutatott Disappear című dal rántotta le a leplet a projektről, február nyolcadik napján pedig megjelent az And We névre keresztelt lemez, melynek felvételeit Bánházi Gábor (Lazarvs, Strong Deformity) készítette a Zengőkert stúdióban, a keverés és maszterelés feladatát pedig maga iamyank látta el.

Az And We végig olyan atmoszférával bír, mintha egy rituálé keretein belül tapasztalnánk meg egy mentális megtisztulást a harag, kétségbeesés és a kilátástalanság fojtogató füstjétől. Az andalító, tiszta gitártémák és a dob hipnotikus hatást keltve lebegteti a térben a hallgatót, olyan ez, mint egy nagyon hosszú lélegzetvétel, majd egy éles váltással lassan kifújjuk a levegőt, megdörrennek a torzított, súlyos riffek, a tempó viszont megmarad, gyakorlatilag végig 60 bpm-en pulzál, lélegzik a lemez. A dalok felépítése ebben merül ki, ez a két hangzásvilág váltja egymást, nyakon öntve elektronikus ambient aláfestésekkel, ami így olvasva egyhangúnak tűnhet, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Egyáltalán nem unalmas az anyag, bár a tételek struktúrája nem túl változatos, a keserédes melódiák és az agresszív témák viszont annál színesebbek. Illetve nem is valami szélsebesen belezős, torokrobbantóan sikoltozós, gitárvirtuóz anyag lerakása volt a cél, sokkal inkább a különböző emberi érzelmek robbanásszerű előidézése, ami őszintén szólva egész jól sikerült. Mindezek mellett a srácok olyan összhangban játszanak, mintha évek óta ebben a formációban zenélnének, tökéletesen passzol egymáshoz minden hangszer, minden dallam. Első próbálkozásra egy ilyet letenni az asztalra igazán dicséretes, főleg azért, mert mindhármuktól idegen volt eddig a borongós, hömpölygős poszt-metal.

A hangzás is rendben van, a monumentális, univerzumokat megmozgató riffek nyersen és masszívan szólnak, a gyönyörű, csendes, félhangos váltásokkal tarkított fejezetek pedig szép tisztára csiszoltak. Nem teljesen instrumentális albumot kaptunk, mint ahogy azt a mélyűrben utaztatós Disappear sugallta: a Collapse and Bloom című, leginkább az Amenra munkásságát idéző nyitótételben helyett kapott egy rövid epizódnyi károgás is, amit picit jobban is ki lehetett volna emelni, hogy még inkább fokozza a hangulatot, ha már hozzáadták a dalhoz. Ezen kívül semmi más negatívumot nem tudok felhozni. Kivétel nélkül minden dal gyógyírt ad a mai világban megtapasztalt problémák okozta kínokra, amiket gyakran magunkba temetünk és senkinek nem mutatunk meg belőlük semmit. A terápia után levezetésként pedig a Matter (Hidden Track) szép lassan visszaereszt minket a földre, megtisztulva és felszabadulva minden alól, ami eddig mérgezte az elménket.

Egyszerűen élvezet hallgatni az All Machines Will Fail első lemezét, ami első körben is iszonyatosan behúz, de többszöri hallgatásra, amikor már szinte tudat alatt, oda sem figyelve tudod, mikor mi fog következni, akkor adod át magad igazán ennek a nagyszabású utazásnak, teljesen kizárva a külvilágot. Egyedül egy sötét szobában, fejhallgatóval is élmény megtapasztalni, de alig várjuk, hogy mindezt élőben, személyesen, a zenekar és a közönség tagjaival, egy nagy egészként éljük meg. 9/10