Az élettelen szerető: King Dude – Sex

A King Dude, TJ Cowgill mára négytagúvá nemesedett szólóprojektje idén márciusban remek koncertet adott az A38 fedélzetén, majd a tavaly megjelent Songs of Flesh & Blood – In the Key of Light című nagylemezt egy két dalt tartalmazó, Julee Crusie-vel készített anyag követte (hasonlóan a korábbi Chelsea Wolfe-közösködésekhez). Ezután pedig, kisebb-nagyobb meglepetésként, csaknem rögtön belevágott a soron következő korong elkészítésébe; még mélyebb énekhanggal, még több basszussal, még több cigarettafüsttel kiegészítve.

A kezdeti időszak szimpla, ám annál hangulatosabb gitár-vokál felállása az elmúlt évek során egyre inkább háttérbe szorult, teret engedve a kísérletezésnek, illetve az újabb és újabb hangulati elemek bevonásának. Ez a tendencia a Sex névre keresztelt ötödik stúdiólemezen is érvényesül, már csak elvétve találni akusztikus-éneklős szerzeményeket, a bandaként működő projekt a sötét erdővel szomszédos tábortüzet végérvényesen egy füstös, louisianai bárra cserélte. A tizenegy tétel akár egy teljes esti programot lefedhetne az említett képzeletbeli helyszínen: borongós, sötétbe burkolózó énektémák, keserű dalszövegek, olykor ehhez idomuló, máskor meglepően aggresszív instrumentális körítéssel párosítva. Ha King Dude eddigi pályafutását vesszük alapul, abban a két dologban már előre biztosak lehetünk, hogy egy elképesztően mély, jellegzetes énekhang, illetve iszonyúan erős atmoszféra kerít hatalmába a játékidő során.

A bizonyos keretek között kifejezetten kísérletező, a hangulatnak minden mást alárendelő recept azért nem feltétlenül működőképes, ezt már a korábbi anyagok hallgatása során megtapasztalhattuk. Az ide-oda csapongó dalszerkezetekkel, sokszor egységesnek távolról sem nevezhető albumok végighallgatásával még azoknak is meggyűlhetett a baja, akik egyébként odáig vannak ezért a stílusért. A Sex szerencsére éppen ezt a többször elkövetett hibát orvosolja. A lemez íve sokkal kiegyensúlyozottabb, a felkerült tételek hallgattatják magukat, erőlködéstől mentesen görgetik előre a hallgatót. A kezdés talán az eddigi legerősebb, amit King Dude lemezen hallhattunk; ez a lendület csak a negyedik Our Love Will Carry On alatt törik meg, de ezt az érzetet igen messzire űzik a következő, meglepően aggresszív töltelékdallal. A lemez szerencsére a végéhez közeledve sem fullad ki, a Swedish Boys például azonnal felébreszt az azt megelőző merengő hangulatunkból.

King Dude ötödik stúdiólemezéről egész biztosan felcsendült volna néhány dal a nagyszerű True Detective sorozat első évadában is, ha esetleg néhány évvel korábban kerül kiadásra. Búslakodni azonban csak az atmoszférájának köszönhetően van okunk, ugyanis a Love óta nem sikerült ilyen erős anyagot összegitároznia. 9/10