#Hírek
december 10.
2006. március 18.
Tracklist:
01 Creature
02 Shameful
03 Our Sick Story
04 The Theft
05 We Stand Up
06 Ex's And Oh's
07 Your Private War
08 My Fork In The Road (Your Knife In My Back)
09 Untitled Finale
Az öt tagot számláló, kaliforniai Atreyu igencsak nagyot szólt a 2004 derekán megjelenő The Curse című lemezükkel. Két lemezzel a hátuk mögött sikerült kialakítaniuk egy sajátos hangzást, ami se nem volt sem új, sem nem volt tökéletesen egyedi, de ízlésesen tálalta az emoval fűszerezett metalcore zenét. Azóta eltelt majd’ két év és már itt is van az új lemez, „A Deathgrip On Yesterday”. Már felvezetés is igen stílusos, a neten minden nap új cikkeket találhatsz, amin az előző napi szaftos halálesetekből válogatnak. Fincsi.
A mindössze kilenc számot tartalmazó lemez alig több mint fél óra szórakozást ígér. Van egy olyan érzése az embernek, mintha a kor kissé elgyengítette volna a srácokat. Próbálták a Curse által kitaposott ösvényt folytatni, azonban kissé kevésbé lett dallamosabb a zenei rész, míg az ének megmaradt a jól megszokott sablonnál. A nagy őssel ellentétben itt nincs intro, a kezdő Creature keményen odacsapva indítja a lemezt. Ezt a kezdőlöketet a Shameful és az Our Sick Story megfelelően veszi és viszi tovább, csak hogy néhány percnyi lassabb, romantikus hangulat urakodjon el rajtunk (The Theft), majd a We Stand Up a korábbi, debütáló-lemezt idézi vissza. Elérkeztünk az első kislemezhez, ami az Ex’s And Oh’s címet viseli, utalva a levelek végén található XOXOXO-ra. A srácok jól választottak, a szám megfelelően keveri a lassabb verzéket és a gyors refténeket, tényleg könnyen befogadható és dallamos szám. A Your Private War és az én személyes kedvencem, a My Fork In The Road is nagyon jó lett. Végül az Untitled Finale meglepően jól zárja a lemezt, szinte utánunk kiált, hogy még egyszer meghallgassuk a lemezt az elejétől a végéig.
Hangzásilag nincs vele semmi gond, a keverés nagyon jó lett, minden úgy szól, ahogy azt 2006-ban elvárhatjuk egy bandától. A gitárok pontosak, a riffek és a szólók odabasznak és a dob sem csak a hardcoreban szokott tü-tá-tü-tá-t hozza, így zeneileg elismerésem a bandának. Az énekesek hangja még mindig letaglózó, egyaránt jól szól a tiszta ének és az üvöltés is, gratula mindenkinek. Azonban sajnos mint minden jónak, ennek is van egy negatív oldala: a számok nem annyira lettek emlékezetesek, mint anno hallottunk tőlük. Lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim a bandával szemben, azonban míg nagyon szeretem ezt a lemezt, és igen sokat hallgatom, egy csepp keserűség is van bennem emiatt. Igazából semmi sem indokolja ezt, hisz minden megvan, amit eddig is hallottunk a bandától, de valami mégis hiányzik.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem rossz lemez ez, mindössze önmagukhoz képest jelent egy apró visszalépést. Félórányi kellemes zene, amit párszor meg fogsz hallgatni, hiszen minden hibájával együtt még így is egy nagyon jó lemezt dobtak össze a srácok.
7/10
Előző értékelések:
Atreyu – The Curse (2004) 9/10
Atreyu – Suicide Notes and Butterfly Kisses (2002) 6/10
