Assailant – Wicked Dream

Ha azt mondom Umeå, sokaknál rögvest beindul a Pavlovi reflex, és kapásból szórják is a nagy neveket, előadókat, akik mind e svéd város gyökereiből sarjadtak, és sok-sok jó, remek, netán a mai zenei arculatra egyenesen óriási hatást gyakorolt, stílusformáló lemezzel ajándékozták meg a színteret, s öregbítették hírnevüket. Az európai post-metal színtér felett megközelíthetetlen gigászként tornyosuló Cult Of Luna, a hardcore zenék világát totálisan megújító Refused, a copy-paste üzemmódban működő matekosok ötlettárát megalkotó, s az egyik legnagyobb hatású mai zenekar, a Meshuggah, valamint a Dissection-iskola egyik legjelesebb tanulója, a black metalos Naglfar stb., stb. mind-mind innen indultak.

Az ugyanezen városban, 2004-ben megalakult Assailant legénysége is sajátos, emlékezetes zenei világ megalkotásán fáradozik több-kevesebb sikerrel. Eddig egy lemezük jelent meg Nemesis Within címmel 2006-ban, s még egy jelentősebb háttér-információt osztanék meg a svéd fiatalokkal kapcsolatban; ti. az egyik hathúrosuk kezelője, Oskar Norberg éppenséggel a Nocturnal Rites-os Nils Norberg; valamint a (Blind Guardian pótlék) Persuader és a Savage Circus kapcsán ismert Emil Norberg testvére.
S ha azt mondom, az Assailant zenéje vastagon épít a súlyos power / thrash riffek, és modernebb szaggatások paneljeire, körítésül pedig mindezt erőteljes billentyűk és heavy / power metalos énekstílus kíséri, akkor nagyjából képben is vagyunk. Sok helyütt hasonlítják őket a Mercenaryhez, az Assailant világa azonban a dánokkal ellentétben nem annyira színes, inkább a komorabb tónusok uralkodnak, s talán a dallamvilág miatt is, de érzésem szerint valahogy inkább egy Persuaderhez állnak közelebb. A Nevermore-t is megemlítik velük kapcsolatban, ám Jeff Loomis-ék neve szinte mindig felbukkan, ha a progresszív, power és thrash szavak ólálkodnak a közelben. Maradjunk annyiban, hogy én annyira jelentős hatásukat nem érzem Oskaréknál.
Eleinte kicsit nehezen tudtam helyre tenni magamban a Wicked Dreamet, pedig már elsőre érezhető volt valami sajátos plusz a muzsikában, ám Peder Sundqvist, az énekesük valahogy összezavart az első hallgatások alkalmával. Nem értettem ugyanis, ha egyszer az akusztikus, billentyűs Eternalban olyan szépen bánik a hangjával, s ha nem is kiemelkedő, de fogós témákat tud hozni, s ugyanezen helyzet áll fel az olyan direktebb, egyenesebb vonalú nótákkal kapcsolatban is, mint a Soul Degenerate, a The Cell, vagy a Catch 22, akkor a lemez eleje miért működik kicsit nehezebben ének tekintetében. Hisz a slágeres és emelkedett hangulatú billentyű témákkal nyitó A Day Tomorrow amúgy kellemes refrénjének befogadásához is kellett vagy két-három meghallgatás, s ez azért is volt zavaró az ismerkedés első fázisaiban, mert a zenei alap amúgy felérhetne a Mercenary erősebb pillanataival is — ám azóta már az egyik kedvencemmé avanzsálódott a 11 tételből.

Vele ellentétben a címadó Wicked Dream slágeres és ízes szintetizátortémái mellett a refrén is erős és azonnal megfog, ám ott meg a szolid hörgéssel kísért felvezetést hagytam volna ki. A The Sin is olyan jó szintimelódiákkal indul, s a szaggatott riffek hallatán is elégedetten csettinthetnénk, azonban a dal szinte üvölt egy igazán fogós és könnyfakasztóan zseniális refrén után — ám marad a nyitó szintidallam üresben. Szóval az első néhány dallal voltak fenntartásaim eleinte, nehezebben is barátkoztunk össze, ám miután megszoktam Peder hangját, már jó érzéssel töltött el, ha feltettem a korongot, a pár szürkébb pillanat ellenére is. Kevésbé emlékezetes például a …From The Hour Of Birth, melyben a ma széles körben elterjedt, a gitárriffeket szorosan lekövető sűrű duplázók bukkannak fel, illetve a záró Instinctet sem tartom túl maradandónak, bár nyitányában egy kis melodikus death íz is megjelenik, amúgy In Flames-módra.

Összegezve, az Assailant egy kevésbé egységes, de igényesen hangszerelt, remek hangzásba burkolt, változatos és kellemes produktumot szállított le az asztalra második lemeze képében, de a fogós és emlékezetes dallamok terén még rájuk férne egy kis erősítés, mert egy-két dalból bizony sokkal többet ki lehetett volna hozni, s ez esetben rengeteg hívet állíthattak volna maguk mellé, mert a Wicked Dream alapján egyértelműen megvan a tehetségük ehhez.

Egyelőre nálam 7 / 10, és nagyon bízom a sorsdöntő harmadik lemezben.
www.myspace.com/assailantsweden
www.assailant.se