A budapesti Artribe éppen úgy átesett műfaj, s tagváltáson, ahogy a neve is változott, s a sok reform ellenére, ez mégis egy posztumusz anyag, posztumusz kritikája… ettől függetlenül a belefektetett munka, idő, pénz, s a ma már más bandákban zenélő tagok egykoron lefektetett produkciójuknak mai megítélésének kíváncsisága végett olvashat róluk a nagyérdemű. Mielőtt bárki is azt hinné, ez valami régi dolog, 2007 tavaszán jött ki ez az 5 számos demó, igaz a zenekar 2000-ben alakult Dr. Minimime néven, de lássuk, mit is takar ez a közel 18 perc…
A
Weak Dick vastag basszussal indít, vérszegény nu-metálos dobokkal, melyre modern alapok, és ordító, éneklő, torzított vokál feszül rá, kellemes leállás, majd megismétlődik a koncepció, a hangzás jó, és a hangszerek is a helyükön vannak, akadnak benne nagyon jó kiállások. Némileg beteges modern metál, melyre ráhúzható táglátókörrel a nu-metál jelző.
Szövegileg, ahogy a címe is jelzi, lenézős, kioktatós, oltás, melynek alapjait az
Escape from Your Puppettery is részben követi, igaz itt sokkal komolyabb minden, gondolkodóbb és zeneileg is összetettebb. Egy haragos zakatolás az egész, váltásokkal, jammeléssel,
Sepultura,
Soulfly szerűen, nem egy világmegváltás, pedig tartalmilag igen csak nyissad ki nyomorult szemed és lássad végre ezt az erkölcstelen világot, amiben élsz, s amivé te magad is válsz…
Ezeknek egy része visszaköszön a megint csak kissé
Sepultura–
Soulfly féle (főleg a dobok és a bögő)
Combo-ban is, de a refrének és építkezések miatt mégis csak átcsusszan valami másba és mássá… nagyon fogós és
Pantera szerű poweres thrashes lépkedést-szaggatást kapunk 2:45-től, ami végig is kíséri haraggal keverve utunk a dal végéig, ahonnan a kissé
Quimby szerű felvezetéssel (mind zeneileg, mind vokál) elkezd gurulni a később már agresszív feszes
Philosophy. Itt is elmondható, hogy a háttérben olyan dolgok húzódnak meg, hatás gyanánt, mint a régi
KoRn, vagy
Coal Chamber,
Splipknot és a nyugodt részeken a
P.O.D., ám ezek egyike sem érhető nyomon konkrétan, sőt! Ez a dal, amúgy a demó legépítkezőbb és komolyabb dala, kellően zilált, beteg és tördelt, mindent tartalmaz, amit kell. A
Meatgrinder is egy agresszív zúzda, feelinges és elszállós refrénnel, szövegileg ez talán a legjobb, kár hogy zeneileg nincs világmegváltás, csak szövegek terén törekedtek rá a srácok… kissé le van primitívizálva ez a húzós téma, és igazából nem építkeznek belőle eléggé, de talán nem is ez volt a cél…
Zárásképpen, elmondható lenne oly sok minden még, pl. hogy az utolsó 2 dal másképpen szól (nyersebb, demósabb), mert nem egyszerre lett felvéve, közben volt tagcsere is, meg a pénz is elfogyott. Aki valaha is játszott zenekarban, az jól tudja, mennyi buktatója van a próbateremtől, a hangszereken át, idő és stílusegyeztetés, nem is beszélve az emberi dolgokról, mint barátnő, barátság, munka, szülők. Mindent együttvéve, kár értük, hiszen ez az 5 szám betekintést nyújt a közelmúltról, és az egyszer bekövetkező tervekről, melyekből semmi se lett, de remélem minden tag hasonlóan minőségi dolgot rak le ott, ahol most játszik.
Sok minden keveredik itt, de alapvetően nu-metál féleség, sok ilyen-olyan beteges fertőzéssel, agresszióval, élettel, hallállal, csak úgy posztumusz módon..
10/ 8,7 (egy befejeződött jelen, avagy a felejtésre ítélt múlt)
