2013. május 10.
Tracklist:
01. Energy is Never Lost, Just Redirected
02. Resolve
03. Belief
04. Sacred Shapes
05. Hell & High Water
06. Triptych
07. Slow
08. Second Breath
09. Held Like Kites
10. You Keep Me Here
Műfaj: math rock, poszt-hardcore
Támpont: Tides of Man, Circa Survive
Hossz: 58:07
Megjelenés: 2013. május 6.
Kiadó: Play It Again Sam
Webcím: Ugrás a weboldalra
Egy elsőlemezes bandát mindig nagy izgalommal töltve mutatnak be, főleg, ha az író legnagyobb reménységei közé tartoznak, márpedig az Arcane Roots egy ideje nagy ígéretnek számít. Legtöbben az angol trióról tavaly hallottak először, amikor a Kerrang! az évfordulós Nevermind coverlemezen szerepeltette a semmiből előtűnt zenekart, ráadásul egyedüli olyan bandaként, akik nem álltak szerződésben egy kiadóval sem. A Smells Like Teen Spirit átgondolásuk jócskán kitűnt a többi dal közül (pedig még a Dillinger Escape Plan is jelen volt), a tavalyi EP-jük után pedig nem volt kérdés, hogy bemutatkozó nagylemezük kiemelt figyelmet fog kiérdemelni.
Minden esélyük meg is volt arra, hogy az elvárásokat még feljebb verő klipes dal szintjét hozni tudják, hiszen a tagok nem csak zeneiskolába jártak (ahol többek között Fatboy Slim és a Disclosure is elindult), de elég sokáig is írták a nagylemezes bemutatkozást (a Left Fire EP még 2010-ben jelent meg eredetileg). A zenekarnak leginkább két hatalmas pozitívuma van: az egyik az énekes-gitáros Andrew Groves, aki a technikás és emellé még fülbemászó témáihoz a magas és kristálytiszta hangját is beveti, de a keményebb részeknél a rekedtes üvöltései is rendben vannak. A másik erős pont a zenészek tanultsága, amivel nagyon jól felépített progresszív rock számokat tudnak írni: az egész lemeznek van egy egyéni atmoszférája, amit a sötét hangulat, a zaklatottság és monumentális kiteljesedések hatnak át, melyeket aztán a nagyon lassú, nyugtató, akusztikus részekkel oldanak fel. Utólag a klipes dal nem is lett egyike a legerősebb szerzeményeiknek, de szinte minden benne van, amit a zenekarról tudni kell, emiatt pedig remek választás lett az albumot a rövidített Slow-val reklámozni (a lemezen hét és fél percesre nyújtották). A kezdés rendkívül erős, a nyitány a sikeresnek mondható You Are c. számuknak a továbbgondolása is lehetne, a Resolve pedig egy nagyszerű, rádióbarát dal. A Blood & Chemistryn ezek után sorban jönnek a változatos, hol indie rock, hol math rock és poszt-hardcore jellegű számok, majd a lemez felénél a Triptych képében szállítják az év egyik legnagyobb slágerét (amit a hasonlóan fülbemászó Hell & High Waterrel vezetnek fel). Pozitívumot érdemel az is, hogy a lemez nem tud kifulladni még az akusztikus Held Like Kites ellenére sem, ugyanakkor az átlagosan 5-6 perces számok némelyikénél soknak érződik a hossz és néhol talán feleslegesek a „kötelező lassú betétek” (Belief, Sacred Shapes). Ezektől függetlenül a lemezzel maradéktalanul elégedettek lehetünk, hiszen rögtön sikerült egy kifejezetten technikás, egyéni hangulattal bíró és nem utolsó sorban hangzásilag profi nagylemezt kihozniuk. 9/10 – írta: Kósa Bence