Ancient VVisdom – Deathlike

Tracklist:

01. The Beginning
02. Let the End Begin
03. Life On Earth
04. Deathlike
05. Far Beyond Good & Evil
06. I Am Rebirth
07. Look Alive
08. Waiting to Die
09. Death or Victory
10. The Last Man on Earth
11. Never Live Again
12. Here Is the Grave

Műfaj: okkult rock

Támpont: Ghost, Hexvessel

Hossz: 39:27

Megjelenés: 2013. február 5.

Kiadó: Prosthetic Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Általában nem teljesen normális emberek játszanak a máig aktív Integrity-ben, és pár éve az ex-dobos Nathanről és a korábbi gitáros Mike Jochumról is bebizonyosodott ez, mikor új bandájuk, az Ancient VVisdom első kiadványa egy (amúgy elég pocsék) 12”-es split volt a szektavezér-sorozatgyilkos Charles Mansonnal. Mit ad Lucifer, kevesebb, mint egy év múlva kiderült, hogy az okkult rock trend egyik legtehetségesebb bandájáról van szó, hiszen A Godlike Inferno című lemezük nem csak 2011 egyik legjobb albuma volt mindössze nyolc dalával és 33 percével, de képesek voltak saját karakterrel előállni egy olyan hullámban, ami annak ellenére, hogy jó, még véletlenül sem eredeti. Mivel a sátáni zsúrlemezen egy darab gyenge dal nem volt, és máig maximálisan szórakoztató tud lenni, ezért természetesen arra számítottunk, hogy a folytatás csalódás lesz.

Persze nem volt olyan nehéz dolga a Deathlike-nak, hiszen fejlődést nem nagyon lehetett tőlük várni, “csupán” a meglévő színvonalat akarta mindenki újra hallani: sötét hangulatú, torzított gitárhanggal visszafogottan díszített, apokaliptikus és sátáni folkslágereket, amik gonoszság helyett fogós dallamokkal akarják felzargatni az Alvilág urát. Utóbbit már az első néhány dallall sikerül is abszolválniuk, hiszen Nathan Opposition megint úgy énekel pusztulásról, ördögébresztésről és halálról, mintha egy baráti piknik végén ragadna gitárt a tábortűz mellett ülve, és sem a hangja (ő a gonosz Matt Skiba), sem a stílusa nem kopott meg az előző album óta. A banda slágerérzéke azonban némileg igen, legalábbis az elődjénél hat perccel, viszont négy dallal hosszabb album több alkalommal is leül annak köszönhetően, hogy a csapat nem feltétlenül az atmoszférára, hanem a slágerekre játszik, így mikor a címadó, vagy az I Am Rebirth csődöt mond ilyen téren, nincs, ami kihúzza őket az unalomból. Az azonban nagyon pozitív, hogy legalább nyolc nagyon jó tétel megint van az albumukon, tehát nem a dalszerzői véna gyengüléséről van szó, inkább csak felületesebb szelektálásról, és ha ezt kijavítja helyettük a hallgató, akkor ismét egy hasonló játékidejű, hangulatú és újrahallgatási értékű lemezt kap, ráadásul a Last Man on Earth képében új szín is van a palettán (persze fekete, hiszen ez így egy az egyben Johnny Cash). Hogy elérték-e az előző album színvonalát? Ahogy várható volt, nem teljesen. Hogy csalódottak vagyunk-e? Még véletlenül sem, hiszen ha pár B-oldalra való dal kíséretében is, de gyakorlatilag sikerült szállítaniuk a kívánt folytatást, és 2013 során majd remélhetőleg bebizonyosodik az is, hogy az egyes dallamok és szövegek a két évvel ezelőttiekhez hasonlóan az agyunkban ragadnak hónapokra, miközben az okkult rock képviselőinek nagy része csak átutazó vendég lehet a füleinkben. 8/10 Hallgatnivaló: albumstream.