Ancient VVisdom – Deathlike

Persze nem volt olyan nehéz dolga a Deathlike-nak, hiszen fejlődést nem nagyon lehetett tőlük várni, „csupán” a meglévő színvonalat akarta mindenki újra hallani: sötét hangulatú, torzított gitárhanggal visszafogottan díszített, apokaliptikus és sátáni folkslágereket, amik gonoszság helyett fogós dallamokkal akarják felzargatni az Alvilág urát. Utóbbit már az első néhány dallall sikerül is abszolválniuk, hiszen Nathan Opposition megint úgy énekel pusztulásról, ördögébresztésről és halálról, mintha egy baráti piknik végén ragadna gitárt a tábortűz mellett ülve, és sem a hangja (ő a gonosz Matt Skiba), sem a stílusa nem kopott meg az előző album óta. A banda slágerérzéke azonban némileg igen, legalábbis az elődjénél hat perccel, viszont négy dallal hosszabb album több alkalommal is leül annak köszönhetően, hogy a csapat nem feltétlenül az atmoszférára, hanem a slágerekre játszik, így mikor a címadó, vagy az I Am Rebirth csődöt mond ilyen téren, nincs, ami kihúzza őket az unalomból. Az azonban nagyon pozitív, hogy legalább nyolc nagyon jó tétel megint van az albumukon, tehát nem a dalszerzői véna gyengüléséről van szó, inkább csak felületesebb szelektálásról, és ha ezt kijavítja helyettük a hallgató, akkor ismét egy hasonló játékidejű, hangulatú és újrahallgatási értékű lemezt kap, ráadásul a Last Man on Earth képében új szín is van a palettán (persze fekete, hiszen ez így egy az egyben Johnny Cash). Hogy elérték-e az előző album színvonalát? Ahogy várható volt, nem teljesen. Hogy csalódottak vagyunk-e? Még véletlenül sem, hiszen ha pár B-oldalra való dal kíséretében is, de gyakorlatilag sikerült szállítaniuk a kívánt folytatást, és 2013 során majd remélhetőleg bebizonyosodik az is, hogy az egyes dallamok és szövegek a két évvel ezelőttiekhez hasonlóan az agyunkban ragadnak hónapokra, miközben az okkult rock képviselőinek nagy része csak átutazó vendég lehet a füleinkben. 8/10 Hallgatnivaló: albumstream.