Anathema – A Moment in Time DVD

A brit Anathema zseniálisan megcsinálta a karrierjét. A kezdeti – többségében hihetetlenül unalmas, semmitmondó goth/doom metalos dolgaik után egyre populárisabb irányba haladtak, melynek végső állomásai a Radiohead nyúlásnak is tekinthető A Fine Day to Exit, illetvea legutóbb A Natural Disaster című albumok lettek.

Ez azért zseniális, mert a csapat ha a mai zenéjével jelenne meg, valószínűleg a metál körök nem is hallanának felőlük, a mainstreamebb média meg egyszerűen lehordaná a Cavanagh fivéreket. Így viszont, bár a komolyabb kommercionális sikerek elmaradtak, metál körökben iszonyat népszerűek lettek, mindenki odavan a világfájdalmat sugárzó dalaikért – úgy, hogy a közönség komoly részének a Radiohead neve valami szentségtörést, essetleg meleg pornográf utalást jelent.

Ugyanakkor azt sem lehet elvitatni, hogy az Anathema rendszeresen remek dalokat ír, és pár pillanatuk valóban katartikus – még úgy is, hogy a jellegzetesen brit irónia a zenéjükből teljesen hiányzik. A DVD törzsét a lengyel Metal Mania fesztiválos fellépésük képezi, mi valószínűleg faszányos koncert volt: vonósok is voltak (hát persze hogy voltak, tisztességes metál zenekar mostanában már nem is létezhet anélkül hogy legalább egyszer ne rángatna fel pár vonóshangszereken masztizó arcot a színpadra…), a színpad nagy volt, a közönség meg amellett hogy szintén nagy volt, úgy tűnik fanatikusan imádja az Anathema-t.

A képi megoldások természetesen nagyon jól jönnek ki, a kameraállásokat, és az azok közötti váltásokat végig nagyon hangulatosan oldották meg. Ha nem volt nagy trükközés a stúdióban (márpedig hallgatásra úgy tűnik nem volt), akkor még azt is kijelenthetem hogy nagyon jól is szóltak. Vincent Cavanagh – a dalok többségét éneklő fivér – többségében lemezminőségben adja vissza a dalokat.

A legnagyobb meglepetés számomra mégiscsak a Closer előadása volt, ami amúgyis az egyik kedvenc Anathema szerzeményem. Nem gondoltam volna hogy a torzított énekhangot ilyen jól meg lehet oldani élőben, de egy plusz mikrofon segítségével még ezt is ötösre csinálták meg. A Natural Disaster c. darabban színpadra lépett Lee, a nő aki a változatosság kedvéért mindent kiénekel, ráadásul egész dekoratívnak tűnik képen. Ugyanakkor nem értem, hogy ha már elrángatták a turnéra, akkor miért nem nyomják el a többi pár dalt ahol szerepet kap (egy Temporary Peace-t pl. hatványozottan bevett volna a gyomrom), de ez már csak az én gondom.

Az viszont már gond, hogy a Fine Day to Exit album dalait nagyon hanyagolják, míg az Alternative 4 albumos dalok indokolatlanul nagy létszámban vannak jelen. A végére a régi goth dolgokat visszasíró botfülűeknek ott az Angelica – őszintén szólva akkor már klasszisokkal okosabb választás lett volna a Hope, ami hangulatban, meg úgy dalírás tekintetében is üti. Még van egy Comfortably Numb is zárásképp. Pink Floyd, tehát még egy szar zenekar sem tudná igazán elrontani.

Ezzel a Metal Mania részleg véget is ért, de ha valamelyik régi Anathema rajongó fanyalogna, hogy kevés a régi lemezekről, akkor még extraképp kaphat 4 számot a zenekar 2004-es krakkói fellépéséről is. A felvétel színvonala hasonló, lehet örvendezni – ezt én sajnos nem tudtam végignézni. Az Anathema-nak nem állnak már jól ezek a dalok.

Vannak itt extrák is: egy baromi vérszegény interjú, többségében a lehető legsemmitmondóbb kérdésekkel, háttérképek, a borító dizájnjának stílusában foganva (ergo egyszerű photoshopos szarakodások), képek a koncertről, és egy linktár, kb azokról az oldalakról amiket amúgyis bármelyik érdeklődő megtalálhatott volna.

Summa summarum: színvonalasan elkészített DVD, és bár nem igazán vagyok rajongója az audiovizuális élményeknek (kövezzetek meg, még a klippek sem érdekelnek általában), ezt azért nagyritkán megnézem. Amen.