#Hírek
április 19.
2012. augusztus 15.
Tracklist:
01. Dark Days
02. Broken Moral Compass
03. Submissioner (km. Vincent Bennet / The Acacia Strain)
04. Natural Enemy (km. Ian Fike / It Prevails)
05. Zyklon B
06. Veni Vidi Vici (km. Jaime Hanks / I Declare War)
07. Narcota Night Life
08. Son of a Machine Gun Pt. III (km. Peter Kowalsky / Remembering Never)
09. One Free Kill
10. The Montreal Screw Job
Az American Me muzsikájának leírásához nincs szükség túlzottan nagy körmondatokra, illetve a zenekar szimpatizánsai sem igényelnek mást, többet, mint amit a csapat 2008 óta magabiztosan szállít kétévente. A négy évvel ezelőtti zseniális bemutatkozás szűk fél órájában cafrangmentesen és ellentmondást nem tűrően került terítékre az a gyűlöletkoktél, ami különösen addiktív tud lenni az arra fogékonyak számára. Elég csak az egyik legfőbb „slágert”, a Black Malicious Lie-t meghallgatni, és minden rögtön világossá válik a zenekarral még csak ismerkedőknek is. A bő másfél évvel később érkező folytatásnak ugyan nem sikerült megugrania az előd által felállított igencsak magas szintet, de csalódásra sem adott okot, nem kellett nagyítóval keresgélni kiemelkedő tételek után. Az új album felvételei előtt új dobos és basszer is érkezett a családba, az előzetesek alapján pedig nem igazán kellett félnünk, csak hátradőlni és várni, hogy elgázoljon a gyorsvonat.
Ugyan korábban még csak egy hatszámos EP-t emlegettek a srácok, végül mégis egy teljes értékű lemezzel jelentkeztek, aminek ugyan kissé ellentmondani látszik a 23 perces játékidő, ami még alapjáraton nem is lenne gond, de sajnos több alkalommal is elvarratlannak tűnnek a szálak, és olyan érzést kelt az album, mintha a stúdióba vonulás előtti témahalmokat hallanánk, amikből majd a későbbiek folyamán terveznének konkrét dalokat formálni. Persze a düh, a méreg, a gyűlölet továbbra is iszonyat mocskos módon fröcsög a hangszórókból, aminek a hangzás is tökéletes táptalajt biztosít, valamint a vendégénekesek is pozitív irányba terelgetik a számokat. Például a Submissioner és a Natural Enemy kettőse minden kétséget kizáróan a húzónóták sorát gyarapítják, még ha AM univerzumban tekintve meg sem közelítik a korábbi két korong himnuszait. Hiába a rövid játékidő, még így is sokszor összefolynak a dalok, nehéz igazi kapaszkodókat találni. Viszont az alig kétperces Narcota Night Life és a másfél perces Son of a Machine Gun saga harmadik epizódja ismét kiemelkedő pontja a dalcsokornak. A lemezt egy feldolgozás zárja, a megboldogult Martyr A.D. egy 2001-es szerzeményét érte az a megtiszteltetés, hogy egy kissé modernebb köntösben hallhassuk újra.
Dicséretes a próbálkozás, hogy a Heat világát próbálták a srácok újra megidézni rajongói nyomásra, ami mondjuk valljuk be, kétélű fegyver. Sajnos összességében elmaradt a nagy áhitat, az előző két albumhoz képest ezúttal nem olyan ütőképes az összkép, és ugyan még így is bőven szerethető az American Me harmadik nagylemeze, de legalább ugyanannyira támadható is. Például a szövegek is kevésbé sikeredtek emlékezetesre ezúttal. Ugyanakkor továbbra is rendkívül szórakoztató, amit ez a zenekar művel, a III pedig egy igazi tökös gyűlöletbomba, izgalmas vendégszereplésekkel. Kár a kissé kusza összhatásért, a helyenként kidolgozatlan benyomást keltő szerzeményekért, de a rövid játékidőnek köszönhetően még így is tökéletes háttérzene ez idegbajos napokra, feszkó levezetésére, tömegközlekedésen történő csúnyán nézéshez.
6/10
