American Me – Heat

Az American Me egy 1992-ben készült gengszter/börtönfilm címe. Ennek a hatására választott magának nevet 2006-ban ez az oregoni banda is, ami az It Prevails egykori dobosát és gitárosát is a soraiban tudja. Projektként indult, de mára mindenki első számú zenekarának tekinti az American Me-t! Ennek ékes bizonyítéka ez a 10 számot tartalmazó anyag is, amit a legjobban a következő szavakkal tudnám jellemezni: dühös, brutális, kegyetlen.

Az első szám, az Attribute To The Strong egy jókora pofánrúgással egyenértékű. Megalkuvást nem ismerő hardcore zene ez, a lehető legpompásabb breakdown-okkal megfűszerezve. A ritmusszekció valami egészen elképesztő brutalitással döngöl. A dobos srác (Aaron Marsh) betonbiztos játéka alá Nate kellően előtérbe hozott basszusa biztosítja a „gonosz” mélyeket. A két gitáros (Blade és Phil) pedig A-ra hangolva szolgáltatja a mocskosabbnál mocskosabb, tökösebbnél tökösebb riffeket. Mindehhez pedig sűrű vokálok társulnak, mert hogy a frontember Tony mellett még ketten is besegítenek a szövegek minél erőteljesebb közvetítésébe.

Az egyik legnagyobb kedvencem a másodikként elhangzó Black Malicious Lie és annak igen barátságos sora: „Liar, you’re a liar, you’re a mother fucking liar” Visszatérő momentum nálam, hogy az utcán történő zenehallgatás közben átvegye az irányítást az épp aktuális muzsika. Jelen esetben az első járókelőnek üvölteném legszívesebben az arcába eme kedves szavakat! Hogy aztán a folytatásban ismét öklöket összeszorítva lehessen tovább zúzni a Columbian Neck Tie-ra. Szétveti a dalokat az energia, a méreg.

Időközben elkészült a videóklip is a személyes kedvenchez, a Black Malicious Lie-hoz, íme:

A saját elmondásuk szerint is nagyon mérgesek a srácok, de szerencsénkre ez nem valami szerencsétlen szűkölésben nyilvánul meg, hanem inkább igazi szaftos mészárlások képében. A szövegek leginkább a mindennapi életről, illetve személyes kapcsolatokról szólnak, bár nem épp a legbeszédesebb formában. A legtöbb szöveg 4-5 sorban merül ki. Ezen, és ezek erősségén (mármint fogósság tekintetében) azért még lehetne mit javítani.

A felvételek az Interlace Audio stúdióban készültek Kris Crummet-tel (Fear Before the March of Flames, Kaddisfly, Drop Dead Gorgeous, It Prevails) és igazán pozitív élmény volt a közös munka.
A legfőbb cél az volt, hogy egyfajta robbanásként hassanak a dalok a hallgatóra. Bátran állítom, ezt hibátlanul elérték az összes szám esetében. Azt hiszem nem esek nagy túlzásba, ha azt mondom, hogy betöltetett az az űr, amit a Bury Your Dead legutóbbi albuma hagyott a zenei élet eme mesésen szép betyárparaszt szegmensében.

Az anyag további erőssége még a hossza. A fél órát sem érjük el összesen és csupán egyetlen dal lépi túl említésre méltó mértékben a 3 perces játékidőt. Az utolsó nóta elején hallható szirénázás ugyan persze nem a legegyedibb ötletek csoportját erősíti, mégis iszonyatosan passzol az egészhez, hogy aztán hét és fél percnyi csendet követően még egy kis bónusz döngölés keretein belül ténylegesen is búcsúzhassunk a Heat-től. De persze nem hosszú időre, hisz ez a fél órás agressziótöltet nagyon könnyen visszatérő vendéggé válhat bárkinél. Nálam bérelt helye van a tavalyi év legjobbjai között!

8.5/10

www.myspace.com/americanme503