2007. március 22.
„Algor mortis, vagyis testem halál utáni lehűlése a párolgás folytán: környezetemnél alacsonyabb hőfokra. Partizán individualitásom utolsó morzsája…”
/Mészöly Miklós/
A zenekar gyökereit keressük, akkor egészen 2000 novemberéig kell leásnunk a halál szagú fekete földbe… igaz akkor még csak, mint középiskolai banda próbálkoztak egyről a kettőre jutni a szokásos problémákkal. Az első komolyabb életjelük 2002-ben a The Craft Of Agony amit, két évvel később követett a New Age Rupture. Majd újabb két év következett, melyben rengeteg nehézségen vergődtek végig, s végül megoldván az összes hátráltató tényezőt; íme itt az új anyag, hihetetlen kalapáló energiával és vaskós, groovokat emelgető hangzással.
Nagyvonalakban húzva meg a zenekar mezsgyéit a következő stílusok irányzatai alkotnak magabiztos halmazt: derengő nu-metal, ki-kitörő death metál és néhol thrashes váltogatások.
Na de nézzük meg közelebbről, mit is rejt ez a három szám… feszes és dallamos basszussal indít a címadó tétel; a gitárok, mint be-bevetődő rozsdás fűrészfogak vágnak közbe, szaggatnak, amire aztán kellően lehet építeni a dzsi-dzsiket. Majd megindul a pattogás és a vokál is, a szövegek értelmesek, bár nem világmegváltóak, s a zene itt ad némi nu-metál féle érzést, a vokál a helyén van, dallamosan játszik, és egyre mélyebbre visz az erdőbe, majd üres járat, ahol kicsit talán Jonathan Davis-szes beteges emelkedés van, majd hörgés és fogóság, majd újabb dallam és minden ismétlődik, a végére, pedig egy kiadós pakolás, amilyeneket a modern és dallamosabb death metál szerű anyagokon lehet hallani (deathcore), erős tétel, nem csodálom, hogy címadóvá lett.
Második a sorban a lemez szerintem legjobb és furább tétele; nagyon faszán kalapálós és eltalált groovbetétekkel spékelt Anda-Ez, melyben egy kevés folklóros érzelem is vegyül, instrumentális, s csak jammelés egy frankón fogós dallammal, minden a helyén, a váltásokkal teletűzdelve nem engedik a srácok, hogy az ötletes alaptémát megunjuk.
A The Culling kezdése kissé Coal Chamber szerű, ám mikor bejön a vokál és a háttérben vonagló lebegő gitár, már teljesen egyértelművé is válik, azonban az őrlés, mely a dallamos és a lebegős részeket osztja részekre… na annak nem sok köze van az említett nu-metál királyokhoz. Egy modern nóta, tele jó ötletekkel, feszes basszussal és morajló, mindent leordító öblös hörgéssel, talán egy kicsit a Soulfly is be-beugorhat egyeseknek néhol.
Az Algor Mortis mindenképpen egy jófajta hibrid, mely mindennel fel van vértezve, hogy ismerté és sikeressé legyenek itthon vagy külföldön, hogy erre mennyi az esély? Sok minden múlik rajtuk, s persze egy jó adag rajtunk (befogadókon — hallgatókon) illetve a vak kamikáze szerencsén.
Az anyag nagyon rövidke, ám a tartalma erőteljes és a hangzáson nagyon érződik Jaya Hari das irányítása és az Audioplanet stúdió minősége. Mindesetre ez a 10-11 perc is elég ahhoz, hogy megismerjük a nevük és valóban a tűz omladozó templomát kapcsolhassuk hozzá, mely kb. olyan veszélyes, mint amilyen fényes!
10/ 9.5
