Agnostic Front – Warriors

Tracklist:

01. Addiction (2:20)
02. Dead To Me (2:52)
03. Outrage (1:54)
04. Warriors (2:07)
05. Black And Blue (2:35)
06. Change Your Ways (1:53)
07. For My Family (2:22)
08. No Regrets (1:49)
09. Revenge (3:11)
10. We Want The Truth (2:24)
11. By My Side (2:52)
12. Come Alive (2:02)
13. All These Years (2:07)
14. Forgive Me Mother (1:56)

Hossz: 32:24

Kiadó: Nuclear Blast/HMP

Webcím: Ugrás a weboldalra

Több hithű NYHC-szimpatizáns sérelmezte a mára méltán legendának titulált Agnostic Front három évvel ezelőtti visszatérő nagylemezét, több összefüggő oknál fogva. Azonban be kell látnunk ennyi év távlatában, hogy a vádak ha teljes egészében nem is, némiképp azonban helytállóak voltak az Another Voice időtlenségét firtatva, elvégre a lecsupaszított és primitív témák monotonitásba fulladó halmozását csak még inkább komolytalanná avanzsálta Roger Miret “érdekes” (igen, ezt mondják a csúnya nőkre is) hangszíne, mely talán egy 17 éve kiherélt bulldoggal volt egyenértékű.

Azonban a Warriors hallatán már világossá válhat a rajongók számára, hogy az Another Voice inkább minősül kísérleti (és létjelző) lépésnek, mintsem egy érett, és kiforrott, koncepciózus kiadványnak. Ez elsősorban a gitárhangzás terén jelent változást, hiszen az Epitaph-korszakra jellemző, jóval punkosabb megszólalás mára végleg a múlté. Az Agnostic Front igyekszik visszakászálódni azon ösvény legelső lábnyomait keresve, melyeket évtizedekkel ezelőtt még ők tapostak is, és jelentem, a Warriors mintegy aposztrofálni kívánja a zenekar eddigi munkásságát, hiszen a kezdeti éra harapós crossover thrash megoldásai mellett éppúgy megférnek a punkos dühkitörések, mint a himnuszértékű hardcore témák.

Ez már a nyitó Addiction hallatán is letisztulni látszik az érdeklődő hallgatóban, hiszen egy olyan morózus, szikár thrash riffet kapunk az arcunkba, melyre sok-sok éve nem volt példa: az pedig újabb üdítő körülmény, hogy Roger igyekezett emberközeli(bb) hangokat kipréselni magából a legutóbbi lemez viszonylatában. A bíztató kezdést a hardcore elementáris erejét közvetítő Dead To Me viszi tovább, melyben már kikívánkoznak a jellegzetes csordavokálok is; ugyanez igaz az Outrage közel kétperces játékidejére is, de ami igazán szívet melengető tény, hogy a Stigma/Di Sclafani gitárpáros végre újra “virgázik”, érezni minden riffben és intermezzoban azt a szikrát, ami mindig kiemelte a ‘Frontot. A címadó tétel egy középtempón robogó hardcore erőbomba, a Black And Blue pedig egy akkora hardcore/punk monstrum, amely készakarva is jelzi az újsulis hardcore bandáknak, hogy a Kereszapa mindig is Keresztapa marad. Újfent crossover ízű, fifikás témázgatás jellemző a Change Your Waysre, melyet az “újkori potenciális AF-himnusz” követ, a For My Family, mely mind jelentésmagjában, mind a kivitelezésben (áldott gitárszóló) is tökéletes szerzemény; ez biztos koncertkedvenc lesz.

Azonban az odamondás nem maradhat abba a csúcsponton, így levezetésként elsőként sorakozik a No Regrets, melyben ismét egy harapós témacsokrot tisztelhetünk. A több, mint háromperces játékidőre rúgó Revenge egy tipikus, a zenekarra jellemző groovy témára épül, de ez mit sem érne erőteljes kórusok nélkül. Ugyanez a jellegzetes, múltidéző megközelítés igaz a We Want The Truth-ra is, melynek gonosz riffjei minden áron a szürkeállományodba kívánnak égni. Punkos basszustémával kezdődik, és agyas breakdownokkal-, valamint felpörgetésekkel folytatódik a By My Side, amit a Come Alive kimért-, ám pusztító puritánsága méltóképp visz tovább. Az All These Years is esélyes a himnuszi címre, a kórusok, valamint a vendégvokálok kapcsán egyaránt. A lemezt záró Forgive Me Mother amellett, hogy a legmasszívabb riffeket és témákat vonultatja fel, egyben a legőszintébb szerzemény is, hiszen 15 év távlatából Miret bácsi felidézi életének droghoz kötődő időszakát.

Összességében úgy érzem, hogy a Warriors tipikusan azon “summa summarum” jelentésmaggal bíró kiadvány, melyre már sok éve áhított egy Agnostic Front rajongó; arról nem is beszélve, hogy a srácok (bácsik) ismét feladták a leckét az újvonalas hardcore bandáknak. Ismerkedés szempontjából tökéletes ez a lemez, a régebben csatlakozóknak pedig “csak” elégedett mosolyt fog csalni az arcára, hogy “igen, ez az”. Hiányzott már ez, na.

Külcsín és Design: 10/8. (az ötlet jó, de a kivitelezés nem elég karakteres)
Hangzás: 10/9. (kicsit olckúl, kicsit nyúckúl)
Teljesítmény: 10/7. (csúcsformában ahhoz képest, hogy már nagypapik lehetnek)
Dalszövegek: 10/7. (nincsenek nagy megfejtések, csak az őszinteség)

10/7,75.