Adept – Death Dealers

Nincs ez másként mai boncalanyunknál sem, amely Svédország jelesebb bugyraiból származik és a fent említett bandákkal ellentétben igyekszik nem inkoherens összképet produkálni megjelentetett anyagaiban. A hardcore és metalcore elemeket egyöntetűen, gazdagon használó zenekar hangkeresése a When The Sun Gave Up The Sky című EP-nél kezdődött 2005-ben, majd a 2006-os The Rose Will Decay EP-jel folytatódott, amely már nyomokban Adeptet tartalmazott. Az igazi áttörést a banda számára a 2009-ben megjelent Another Year of Disasters lemez jelentette, amelyen a Robert Ljung által vezetett csapat az MP-40-re hangolt gitárokkal és Robert vokáljaival olyan atmoszférát teremtett, amely teljesen magával ragadja az embert. 2010-ben éles kanyart vett a zenekar, amely egy válogatás lemezen megjelentette If I’m A Failure, You’re A Tragedy című tételét, amely a banda eredeti koncepciójától elrugaszkodva, a Death Dealers előfutári szerepét testesítette meg. A dal a Death Dealersön is megjelent, újra felvéve, hogy a banda új hangzásvilágához igazodjon.

Mint már említettem, az idén megjelent Death Dealers egy új zenei hitvallás megjelenítése, pontosabban az Another Year of Disastersen megjelenő zenekari erények kifosztása. A probléma már a felütésnél megjelenik, a First Round, First Minute tökéletesen bemutatja, hogy miként módosította a banda a vokállal kapcsolatos álláspontját. A ’09-es lemezen használt, néhol Aaron Gillespie-t idéző énekdallamok szinte teljes mértékben eltűntek. A tiszta vokálok mindössze a számok egyes, fontos jelentést sugalló mondatainál jelennek meg pár pillanatra, igazi hatásvadász szerepet kaptak a folyamatos ordítás mellett, azonban ez a visszájára sült el. Az Another Year of Disastersen alkalmazott balansz teljes mértékben megdőlt, a képzeletbeli libikóka egyik vége teljesen a földbe süpped, míg a másik valahol a levegőben kínosan tekint, tehetetlenül a nagyvilágba. Ugyanakkor egy másik fontos elem, hogy a srácok érezhetően ötlethiányban szenvedtek és az AYOD változatosságát nem tudták megismételni: a sokszor buta breakdown áradat a lemez jelentős részén megjelenik, mint töltelék, sőt egy külön tételt, a By The Wrath of Akakabutot külön a breakdownoknak szenteltek, a szám egyetlen érdekessége, hogy a lemez közepén intro szerepet tölt be az If I’m A Failure, You’re A Tragedy számára.

A következő visszalépés az előző lemezhez képest, hogy a szenvedélyes, érzelmektől fűtött dalszövegeket ezúttal rendkívül ostoba szövegvilág váltotta fel, mellőzve minden komoly metaforikus trópust, illetve komoly tartalommal rendelkező üzenetet. Ilyen szempontból pontosan azok a számok emelkednek ki az albumról, amelyek szövegkörnyezete erősen hasonlít az AYOD-ön bemutatottra, többek között a No Guts, No Glory, az If I’m A Failure, You’re A Tragedy, az Ivory Tower illetve az epikus albumzáró tétel, az It Ends Tonight. A többi dal erős középszert mutat, ugyanakkor még így is bőven az emocore színtér fölé emelkednek. Hogy ne csak az új album előző hanganyaghoz képesti, éles változásait sorakoztassam fel, fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy bármely hibája ellenére is ez a lemez erősen hallgattatja magát, és a fél szemmel már a metalcore felé húzó Death Dealers a dallamos, technikás gitárjátékot helyezi a középpontba, ahogy a banda azt több ízben is nyilatkozta. A srácoknak mindenesetre sikerült egy közepesnél jóval jobb folytatást készíteniük, de azért bőven lett volna még rajta mit csiszolni. Ha még egy évvel kitolják az album készítésének idejét, valószínűleg egy sokkal színvonalasabb dalcsokrot kaptunk volna, de ne legyünk elégedetlenek, az új, keményebb és tökösebb hangvétel egy férfias jellemfejlődést takar, amely még nem is biztos, hogy a Death Dealersön teljesedett ki, hanem esetlegesen a következő korongon fog. Mindenesetre várjuk a folytatást.

A Death Dealers minden hibája ellenére egy remek lemez, bátran ajánlom mind az emocore, mind a metalcore szerelmeseinek, egy hallgatást mindenképpen megér. Ami biztos, hogy a 2009 óta egyre jelentősebb rajongói bázissal rendelkező zenekar nem okozott különösebb csalódást, hisz az új hangvétellel nagyobb közönséget tudnak megszólítani. Az elsőre idegen összkép több hallgatás után összeáll és hogy ez a kijelentés alapot is nyerjen, álljon itt Svédország Nobel-díjjal jutalmazott, egyik legnagyobb író-költőjének, Verner von Heidenstamnak egyik mondása: „Azt megkóstolni olyan volt, mint egy új igazságot meghallgatni: először hideg borzongatja végig az emberhátát, de azután még többet kér belőle”. Azt hiszem jelen esetben ez tökéletesen igaz.

7/10