Aborted – The Necrotic Manifesto

Tracklist:

01. Six Feet Of Foreplay
02. The Extirpation Agenda
03. Necrotic Manifesto
04. An Enumeration Of Cadavers
05. Your Entitlement Means Nothing
06. The Davidian Deceit
07. Coffin Upon Coffin
08. Chronicles Of Detruncation
09. Sade & Libertine Lunacy
10. Die Verzweiflung
11. Excremental Veracity
12. Purity Of Perversion
13. Of Dead Skin & Decay
14. Cenobites

Műfaj: Brutal death metal

Támpont: Benighted, Dying Fetus, Krisiun

Hossz: 42:34

Megjelenés: 2014. április 28.

Kiadó: Century Media

Webcím: Ugrás a weboldalra

A lassan 20 éves Aborted az évek során eleinte össze-vissza ugrált a nemzetközi death metal élmezőnye és "futottak még" kategóriája között, a legnagyobbat még a 2003-as Goremageddonnal durrantották, majd három hullámzó minőségű anyag (The Archaic Abattoir, Slaughter & Apparatus, Strychnine.213) után két éve, a Global Flatline-nal megint nagyot alkottak, de azóta megint tagcserék voltak, egészen pontosan a gitárszekció cserélődött most ki,  miközben egyikük (Mendel bij de Leij) és Ken Bedene dobos (ex-Abigail Williams, többek között) beszálltak Sven de Caluwé énekes/főnök és felesége zenekarába, az azóta szünetre vonult System Divide-ba. A másik új tag, Danny Tunker is játszott már jó pár helyen (God Dethroned, és a Spawn of Possessionben segített ki élőben többek között). Nehéz követni?

Ami a Global Flatline-t naggyá tette, az az volt, hogy elhagyták a kamuexperimentális elemeket (inkább nevezzük őket egymásra hányt ötletkezdeményeknek), amik a Strychnine-on őrületbe kergették az embereket. Ez a korong megint egy összeszedett csapat benyomását keltette, jót tett nekik, hogy gyakorlatilag (egy EP azért kijött közben) 4 év szünetet tartottak (Plusz Sven kiszállt a Leng Tch’éből, mondjuk én annak nem annyira örültem, de hát ízlések). A fő kérdés az volt azonban, hogy mennyire fogja a húros szekció majdnem teljes lecserélése befolyásolni a végeredményt, a válasz pedig az, hogy szerencsére nem annyira, mint attól tartani lehetett. Megmaradt az a brutalitás, ami az elődöt jellemezte, és megint vannak olyan riffek, amik légkalapácsként simogatják az ember koponyáját (The Extirpation Agenda), és még olyan “slágerek” is, amikre majd készülhet klip (a Coffin Upon Coffin bőven alkalmas a feladatra, de a címadó is jó eséllyel indul), habár a gitárszólókról le kell mondani – ilyenből csak az Of Dead Skin & Decayben találni. A legnagyobb pozitívuma a Necrotic Manifestonak – ahogy az már a Global Flatline-on is feltűnt – Ken Bedene játéka, ami a Krisiun brutalitását idézi fel, hihetetlen, hogy milyen pontosan üti fel a blastbeateket, és a Jacob Hansennél felvett cucc tényleg úgy szól, mintha a füled mellett, vagy a szobádban ütné a bőrt. A hangzásra ismét nem lehet panasz amúgy, bár kiugró extrát sem ad, egyszerűen így kell szólnia 2014-ben egy Aborted lemeznek. A szokásos filmbetétek is a helyükön vannak, többek között a már-már grindba forduló Your Entitlement Means Nothingba  a 2011-es Hobo With A Shotgunból került pár sor, az Of Skin & Decayt pedig egy Texas Chainsaw Massacre idézettel indítják. Ezek illenek is a zenéhez, és nem törik meg a lendületet szerencsére. A baj azonban ugyanaz, ami már sok hasonszőrű anyagnál (és ami a Global Flatline-nál nem volt jelen): a negyven perc feletti játékidőt nem sikerült üresjáratok nélkül kitölteni, konkrétan a Coffin Upon Coffin után már alig történik igazán említésre méltó, tisztességes iparosmunka a korong második fele. Na, de akkor mit szóljanak a limitált kiadást a kezükben tudók? Ők kapnak pluszba egy Aborted kártyajátékot (nem vicc), és három bónuszdalt: egy sajátot (Saprophytes), ami egyáltalán nem lóg ki a többi közül, egy Converge-Concubine feldolgozást (bár ezt inkább tiszteletadásnak nevezném, mint épkézláb átíratnak, de ez nem az ő hibájuk, nem hiszem, hogy lehetne ebből a dalból rendes death metal számot faragni), és a Suffocation Funeral Inceptionjének az újragondolását, amit sikerült rendesen átdolgozni, ez sem lógna ki a saját dalok közül, és azért ez is sokatmondó. Elmondható tehát, hogy a 2008-as csorbát végleg sikerült kiköszörülni, már ha van olyan, akinek a két évvel ezelőtti után további bizonyítékokra volt szüksége, és bár megismételni most nem sikerült a legjobb teljesítményeiket, a Necrotic Manifesto szorosan ott lohol azok nyomában, és a kiegyensúlyozottságuk a jövőre nézve is bíztató. 7,5/10