A vágány mellett, kérjük, vigyázzanak! – Electric Callboy: Tekkno

Be kell bárkinek is mutatni az Electric Callboyt 2022-ben? Ha igen, akkor legyen annyi elég, hogy a 2010-es évek elején tomboló nagy electronicore-hajrában tűntek fel és mérsékelt sikereket könyvelhettek el, bár európaiak lévén nekik legalább kétszer annyira kellett melózniuk a fele annyi figyelemért, mint tengerentúli pályatársaiknak. Ez eredményezett pár popdalfeldolgozást, közepesen kiugró slágert, illetve stabil kisszínpados jelenlétet a fesztiválokon. Az áttörést végül 2020-as évek és egy énekes-/névváltás hozta meg, amikor az emberek annyira el voltak kenődve a karanténban, hogy tényleg csak valami ízlésesen komolytalan kellett a felrázásukhoz: ekkor dobták le a srácok a Scooterrel beoltott Hypa Hypát és robbantották fel vele az internetet. Azóta le se szálltak erről a gag-expresszről, kíméletlenül szállítják a gigaslágereket, most pedig itt van ezek hordozója, a Tekkno. A kérdés már csak az, hogy feltétlen szükség volt nekünk egy teljes lemezre egy olyan zenekartól, akik nyilvánvalóan a különálló szinglikben érzik otthon magukat?

A rövid válasz lehet igen. Igen, mert szeretjük, ha a jóból sok van. Ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy ha telepakolsz egy lemezt erősebbnél erősebb trekkekkel, ott bizony kell lennie egy-két gyengusznak is. Nos, a Tekknóval pont ez történik. Alapvetően ismertünk már öt (vagy hat) dalt a lemezről, amiket volt időnk megszeretni, memorizálni, megágyazni nekik az elménkben és rongyosra játszani őket minden létező buliban, egy magában árválkodó JBL hangszórón. Ezekkel szemben az új darabok értelemszerűen bizonyos hendikeppel indulnak, viszont ki kell mondani: nem mindegyik korábbi “schláger” üt akkorát (bocs, Fckboi és Spaceman), így az olyan tényleg szórakoztató daraboknak is van esélye bizonyítani, mint a Thomas, a gőzmozdony lejövéses lázálmából született Tekkno Train, vagy a kellemesen vonaglós Neon. Borzalmasan kétpólusúan pörög a srácok “tehetsége”: vagy írnak egy gusztustalanul fülbemászó dalt, vagy kimutatják az eszköztáruk limitáltságát, és ebből fakad, hogy a lemez közepét szinte egy az egyben kukázni lehetne Mindreaderestül, Arrow of Love-ostul, Parasite-ostul.

Amit pedig eszköztár alatt értünk, az tulajdonképpen elektronikus metal(core), popzene, synthwave, ha pedig nagyon elgurul a gyógyszerük: deathcore(!), altesti humor és harsány vizualitás. Ez eddig is bevált, a srácok felküzdötték magukat olyan (pop)előadók szintjére, hogy maximálisan elég lenne pusztán a szinglikkel foglalkozni, és nem kockáztatni albumokkal, hogy talán másodjára már nem szól akkorát a poén. Sőt még azt is megmerem kockáztatni, hogy egy egészséges beef is van bennük a korábbi, „kevésbé sikeres” anyagaik irányába (Hurricane/Hurrikan, Nice Boi/Fckboi stb.). Szóval visszakanyarodva az első bekezdés végén feltett kérdésemhez: mi céljuk volt ezzel a lemezzel? Céljuk valószínűleg nem sok. De ami ennél is fontosabb: megtehették, hogy kiadják. Nekik ez nem oszt, nem szoroz, nem lesz kevesebb hallgatójuk, nem fognak azért csődbe menni, mert a Lacika duzzogva nem veszi a mörcsöt, amiért a lemez közepe lapos. A koncerten úgyis előkerülnek a megkerülhetetlen darabok és mindenki kapásból rázza is a seggét hypa-notikusan. A lustábbak pedig most már bármi playlist-gyártás vagy előadóra szakosodott rádió nélkül benyomhatják az album elejét a Spotify-on, aztán léptethetik a nem kívánt részeket. Dől a lejátszás, csorog a pénz, hol itt a probléma?

Maximum ott, hogy vannak emberek, akik még mindig komolyan veszik, ha valaki komolytalankodik. Meg hát valahol a zenekar is ezt a fát hasogatta a PC nyomás hatására meghozott névváltással. Talán az lenne a legjobb, ha mindenki kicsit lazábban kezelné a dolgokat, főleg manapság, amikor a világban konstans olyan dolgok történnek, amik megfelelő humorérzék nélkül könnyedén a konkrét őrületbe kergethetnek. Ha eddig nem mosolyogtatta meg a ‘Callboy munkássága a hónaljnál elszíneződött Exhumed-pólós, faterkorba lépő (vagy már lépett) arcokat, akkor a Tekkno meg aztán végképp nem fogja. Nincs ezzel gond, mást kell hallgatni, másra kell figyelni, míg a srácok is csinálják a saját dolgukat, nem veszélyeztetve ezzel a kedvenceink megélhetését, valamint státuszát. Van még valami? Ha nem, akkor lépnem kell, idő van, érkezik a Tekkno-expressz. Csu-csu, maderfakörz! 7,5/10