A régisulis lendület hevében tépi le az arcod a For Good – Vital Signs kislemezkritika

Elsőképpen azt kell leszögezünk, hogy a hazai közeget tekintve valami hihetetlen illusztris névsor keveredett be a For Good mögé: a Sztojka László (Bridge To Solace), Ördög Gábor (Red Line Offside, Something Against You, Falcongate, Igor), Kámán Péter (Bridge To Solace, Drünken Bastards), és László Zsolt (Nesze, New Dead Project) alkotta névsor már alapjában bizalomgerjesztő, de az egészet megfejelte Fellegi Ádám (Newborn, Bridge To Solace, The Idoru, In Lak’ech) kisegítsége (aki csak a felvételeket vállalta a projektből), valamint Ferencz Zsolt (Dawncore, Fallen Into Ashes) produceri munkája, akinek a vezetésével rögzítésre kerültek ezek a pörgős dalok. Egy névsor sosem garancia a sikerre, de a Vital Signs kislemez annyira jó, hogy a For Good lazán berobbantja a ’90-es éveket a hallójáratodba. 

Ugyanakkor ezzel együtt elsőre talán meg is lepődhetünk, hogy úgy kapunk négy dal, hogy az a négy összességében a „hardcore punk-hosszmértéket” tekintve is rövidnek tűnhet, de azt is tudni kell, hogy a For Good nagyon jól mérte be, hogy mi is az a hossz, amelyen ezek a tételek működhetnek, és bizony működnek is. A Vital Signs dalait körbelengi egyfajta lazaság is amellett, hogy olyan bátran nyúltak a ’90-es évek hardcore punkjához, hogy a régisulisra tekert hallójáratokat ez a négy dal garantáltan boldogsággal fogja átitatni, csak semmi mesterkélt erőfitogtatás vagy felesleges közjáték. Aki már hallott egy-két lemezt a ’90-es évekből, az tudja, hogy mire számíthat. A közel hatperces menetidőn egy stílusosan dallamorientált, akkordközpontú dalcsokrot kapunk, amely a címadójával („Vital Signs„) jelzi, hogy a másfél perces sodrás és brutális lendület fogja adni a kislemez alapját, és ebből a zenekar nem is enged: az ezután érkező mindhárom dal hasonló témavilágban íródott, s ugyan jól keveri a zenekar az alapokat, kicsit azért érezhető, hogy a fiúk több témát is újragondoltak és beépítettek egy-egy dalba. Igazán nehéz is kiemelni sarokpontokat, mert a Vital Signs dalai egységes minőségben dózerolják le a hallgatót; talán a címadó attitűd és -kiállást erősítő szövege, a hardcore punk közegben erősen közkedvelt felütés gyakorlata, a hangulatfokozó bridge a „Cut the Anchor Loose„-ban, az „… or Die Trying” meglepő szólója olyan hangulati elemek, amelyek felteszik a pontot az i-re, mert szinte tényleg végig kapkodjuk a fejünket, olyan gyorsan történik minden és EP-hosszon olyan hibamentesen, hogy arra a profizmus talán kevés jelző. Röviden és tömören: dobálhatnánk a neveket a 90-es évek hardcore punkjából, de szükségtelen, legfőképpen a srácok előéletét ismerve, mert ez egy vetület arról, hogy milyen tehetséges zenészeink is vannak, hogy milyen is a magyar hardcore punk, és hogy milyen is lehetne a magyar hardcore punk egy kis plusz támogatással és további önszervezéssel. A legszebb az egészben, hogy ezeken a dalokon egy újsulis hardcore rajongó is simán magára találhat, az energia szétárad, de ami a legfontosabb, hogy a For Good fiúk dalain érezni a vénából jövő természetességet. Hiteles, őszinte és természetes, szórakoztató, kiváló dalokkal. Ugyanakkor a nagyon jó négy dal ellenére még nagyon hiányzik valami, talán még egy tétel – legalábbis én így éreztem valahányszor végigpörgettem a kislemezt, emiatt a hiányérzet miatt jött csak a minimális pontlevonás. De ez egy elképesztően fogós EP, és ha már az előbb beszéltünk az i betűről, akkor toldjuk ki az igen szóra, és mondjatok igent a magyar hardcore punkra. 8,5/10