A régisulis black metal modern köntöse – Witchthrone: This Place Is Hell I Call It Home

Tracklist:

1. Intro (Cremation ov Fallen)
2. Failing Conscience
3. Infernal Portal
4. Horns
5. Shallow
6. Circle
7. Hell Campaign
8. Outro (Silence ov the Abyss)
9. Drink Fuck Kill Satan (Bonus track - feat. Kleinráth Roland)

Műfaj: black metal

Támpont: Spectral Wound, Mayhem, Darkthrone

Hossz: 31 perc

Megjelenés: 2022. április 28.

Kiadó: Metal.hu

Webcím: Ugrás a weboldalra

A mosonmagyaróvári black metalos Witchthrone 2019-ben mutatkozott be a Circle című dallal, majd lassan csepegtetett még két szerzeményt, mielőtt idén tavasszal megjelent a This Place Is Hell I Call It Home című lemezük. Már első körben is felkeltették az érdeklődésemet, mert az előzetesen kiadott tételek alapján nem egy szokványos black metal-brigádot üdvözölhetünk, bár a műfaj sajátos hangulata hiánytalanul jelen van, mégis inkább dallamosabb, kicsit kísérletezős irányba indult el a zenekar. Köztudott, hogy ebben a stílusban innovatív útra lépni nem egy életbiztosítás, köszönhetően az elitista trve fanoknak, akik szerint ha nem Mayhem-demót szívtál magadba az anyatejjel együtt, akkor minek élsz, de egy maroknyi zenekar mégis képes úgy újdonságot hozni a black metalba, hogy az kifejezetten jól sült el. Éppen ezért kíváncsian vártam a Witchthrone nagylemezét, hogy vajon sikerül-e nekik megformálni a saját elképzeléseik szerint ezt a stílust.

A lemez egy szokatlanul hosszú intróval nyit, majd a Failing Conscience fel is húzza a tipikus black metal hangulatot, de inkább a régi iskolás hangzásban érzi otthon magát, és ez igaz a lemez fennmaradó részére is. A rémálomszerű riffek, a karcos ének és a blastbeatek mind kötelező elemek, így ezekben nem is szenved hiányt az anyag, mindezek mellett apró adalékokat is tartogat, mint például az Infernal Portal sci-fi filmbe illő és gyakran visszatérő billentyűs aláfestése, amitől valóban egy idegen bolygón tátongó, pokolba vezető portál előtt állva érezzük magunkat, vagy a Shallow-ban lüktető breakdown, amit a black metal stílusában maradó gitártéma és ének színesít és tesz izgalmassá, teljesen egyedi hangulatot teremtve, hatalmas dobás. Ez a modernizált irány nem érződik erőltetettnek, de pár esetben gyenge lábakon áll, például a Hell Campaign refrénjében hallható felkiáltások nem hozzák azt a kellő plusz fájdalmat, amit előidézni hivatottak, a mély hörgés pedig gyakorlatilag semmit sem tesz hozzá a dalhoz. Ha pedig már negatívumokról van szó, akkor azt is meg kell itt említeni, hogy néhol az egyébként a hangszereléshez és a koncepcióba jól illeszkedő ének egysíkú, emiatt megkopik és erőtlenné válik. Nem arról van szó, hogy olyan változatosan kellene károgni, mint ahogy például egy deathcore-szörnyeteg sikítozik és hörög, de ebben az ágazatban is lehet színesíteni a vokált, ami egyébként itt-ott meg is valósul, csak éppen nem elég sokszor.

Annál inkább szembetűnő ez a probléma, mert például a Horns akkora fagyos északi roham, hogy a bőrödön érzed a jeges szél karmait, gyakorlatilag minden benne van, amiért szeretni lehet a black metalt: szédületes blastbeatek alatt száguldanak a nyomasztó és epikus riffek, itt a vokál is patent, energikus, lendületes, kellően gonosz hatást kelt. De igazából mindegyik darab hozza az elengedhetetlen légkört, még a Circle is, annak ellenére, hogy ez a legkevésbé blackes dal a lemezen, mégis illik a koncepcióba. A hangzást sikerült a stílushoz megfelelő helyre ültetni, illetve a dalok struktúrája is abszolút megüti a mércét, a hangszerelés otthonosan lavíroz a stíluselemek vizén és emellett a saját megoldások is biztos kézzel vannak beékelve oda, ahova kell. Igazából ez a legnagyobb erőssége a Witchthrone debütlemezének, ami összességében nem lett a műfaj sötét messiása, de úgy hozza a kötelezőt, hogy közben nem érződik sokadik copy kiadványnak.

A This Place Is Hell I Call It Home egy jó lemez lett, aminek vannak gyengeségei, de bemutatkozó anyaghoz képest igazán szép teljesítmény. Bár olykor megcsappan a nyersesség és a lendület, elhomályosul a velejéig romlott gonoszság, mégis meg tud fogni. Az atmoszféra és a hangszerelés kiemelkedő, érezni a zenekarban azt a fantáziát és potenciált, ami miatt megérdemlik a figyelmet, és kíváncsian várjuk, mivel rukkolnak elő legközelebb. 7/10