A pusztító közöny ellenszere – Téveszme: A legszórakoztatóbb nyomor

Majd egy évtizede már, hogy a Téveszme rászakította az ajtót a hazai undergroundra a Megosztom veled, mielőtt feleslegesnek tartanám című nagylemezzel, ami után az egri zenekar egy egész generáció igazodási pontjává vált a színtéren. Nagy Viktorék annyira vibráló, őszinte, dühös és egyben dallamos terepen kezdtek járni, hogy egyszerűen nem lehetett őket kikerülni. Tették mindezt olyan elhivatottsággal, alázattal és csontig hatoló nyelvi megfogalmazással, mely azóta is párját ritkítja. Az évek teltek-múltak és bár érezhető volt a közönség csillapítatlan vágya a banda iránt, a srácok inkább a háttérbe vonulva, csendben dolgoztak tovább. És főleg lassan. Olyannyira, hogy már a 2014-ben kiadott Akinek minden a vállán nyugszik, nem nyugszik senki vállán című kislemez óta is eltelt 7 (!) év. De most végre visszatértek egy friss kislemezzel, mely újra felélesztette a lángot. A lángot, mely a legsötétebb időkben világít a legfényesebben.

Nehezen tudtuk elképzelni, de úgy néz ki, a Téveszme még mindig tudott hova továbblépni úgy, hogy önazonos, de mégis innovatív és izgalmas maradjon. A dallamos hardcore/punk-zenekar az évek során úgy lett egyre kifinomultabb és karakteresebb, hogy közben a kritikus élére továbbra is nagy hangsúlyt fektet, és kompromisszummentesen viszi előre egy magára hagyott generáció elkeseredettségének zászlaját. De hogy mégis mi miatt válhattak ennyire fontossá itthon? Az egyik a zenekar gerincét adó gitárjáték, és úgy egészében a sajátos hangszerelés. Bár még mindig lehetne ebből a hangzásból többet kihozni, ezek a témák továbbra is a hátukon viszik a produkciót, megfejelve egy tőlük eddig sosem hallott gitárhősködéssel. A srácok egyszerre táplálkoznak a múltból és néznek előre: néhol Vészmadarak vesztőhelye-érzésem van, a következő percben meg már egy teljesen új korszak körvonalazódik előttem, a folyamatos frissesség pedig az egyre összetettebb ritmikából tör elő, új utakat nyitva a banda horizontján. Mint ahogy eddig, most is elmondható, hogy a dalok mindegyike magában is önálló karakterrel rendelkezik, és pont ezért is lehetséges, hogy üresjárat nélkül megy végig a teljes anyag. Itthon kevés zenekar inspirálódott belőle, ennek ellenére, vagy pont ezért kellemes meglepetés a néhol az AFI csúcskorszakát (Sing the Sorrow) idéző témák, Refused-hatások (sőt a Három lapát a vén szélmalmon felénél még egy kis Toolt is érzek), melyeket úgy formáltak a saját képükre és úgy helyeztek el a világukban, hogy lemezről-lemezre aktuálisak, markánsak és végtelenül energikusak maradtak.

Ehhez nagyban hozzájárul a csapat másik legfontosabb értéke: Nagy Viktor, és az ő egyre érettebb hangszíne, melynek sokszínűsége Az aranysóvár leckéjében ér a csúcsra. Persze az üvöltések és a dallamos ének egyre dinamikusabb használata mellett Viktor igazi erénye a művészi igényességgel megírt dalszövegei. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az a hangvétel, amit mind a mai napig képvisel, mennyire felemelő és egyben elragadó. Inspiráló, hogy abban az országban, ahol a sikkasztással évtizedek óta csajozni lehetett, fel tudott nőni egy olyan nemzedék, aki hitet tesz az erkölcs mellett, hogy érdemes becsületesnek lenni, hogy ne nekünk kelljen már elmenekülnünk a saját hazánkból, ha a légkör fojtogatóvá válik. Hogy minden romlás melegágyát, a közönyt fel kell számolni, és hogy közönségformálással ki lehet alakítani egy tudatos, és összetartó közösséget. A Téveszme itthon nem megszokott módon, nyelvi szinten, megjelenésben és karakterében büszkén nyúl a magyar kulturális gyökerekhez, és egyben feloldja a több száz éves urbánus-népnemzeti ellentétet, amire a dalszövegekben már többedszer hivatkozott Ady Endre is kísérletet tett. Ez az összetett recept talán a lemez utolsó tételére, a már-már menetrendszerűen érkező katartikus zárásra, a Csillagösvényedre című dalra válik elkészült remekművé, az elmaradhatatlan csordavokálokkal és meglepetésre megjelenő doromb hangulatfokozásával.

Annak ellenére, hogy A legszórakoztatóbb nyomor csak kislemez, majdnem olyan hosszú, mint a Megosztom’ album, és ebből a szempontból hálásak is lehetünk, de azért azt szépen kérnénk a srácoktól, hogy legközelebb ne várakoztassanak meg minket ennyire. Főleg akkor ne, amikor annyi dolga van a fiatalságnak, és olyan kevés a segítség. 9/10