A Polar még mindig az egyik legjobb brit metalcore zenekar

Pótoljuk serényen az elmaradásokat, májusból nem is hagyhattuk ki a Polar új nagylemezét, amely a Heart in Hand feloszlása után a brit metalcore és dallamos hardcore mezsgyéjén képződött űrt kívánja betölteni, az egészet megfejelve a The Ghost Inside legfontosabb jegyeivel. Az egész az elejétől végéig szórakoztató, és egy olyan metalcore anyag, amely több élethelyzetben is elővehető.

A Polar 2014-ben az év egyik legslágeresebb metalcore lemezét szállította, a brit zenekar a The Ghost Inside által elég rendesen felfuttatott metalcore-hullám tortájából kívánt kivenni egy szeletet, és az elmúlt két évben a Shadowed by Vultures által egy egész tisztes rajongói bázist sikerült kiépíteniük maguknak, a No Cure No Saviour feladata így az volt, hogy az amúgy is főleg koncertképes dalok gyűjteményét gyarapítsa a banda katalógusában és további közönséget tudjanak megszólítani. A No Cure No Saviour a címe ellenére egy nagyon pozitív lendületű dalcsokor, főleg a brit hardcore szcénából érkező modern hardcore (Heights és társai féle) elemekkel előszeretettel játszó metalcore dalok garmadája, öncélú breakdown-használat nélkül vaskos és határozott középtempóban csordogálnak, és még a vokáltechnika tálalásában is a Vigili-jegyeket viseli magán. A Polar viszont még a The Ghost Inside fiúk által játszott metalcore/hardcore peremterülethez képest is túl vannak dallamosodva (pl. „Downfall”), erre a nagylemezre pedig főleg beértek a hatásvadászattal: alig van olyan tétel a lemezen, amelyen ne hallanánk egy képünkbe tolt érzelmes témát, lásd főleg pl. a nyitó, amúgy remek „Blood for Blood”, az „Until the Light”, a „Deus Ex Machina” vagy a zenekar eddigi legcsöpögősebb dala, a „No Saviour”. Viszont! Ezek az érzelmes kilengések annyira nem zavaróak, ennek pedig talán leginkább az az oka, hogy eddig hangszerelésileg és hangzásilag is ez a legkeményebb Polar-lemez, tele vannak energiával, amelyet csak az album legfeleslegesebb tétele, a „No Cure” tör meg, ami viszont sajnálatos. Összességében az év egyik legélvezhetőbb és legszórakoztatóbb metalcore próbálkozása lesz, ami a műfaj jelenlegi szegényes helyzetét tekintve már önmagában jó teljesítmény. Érdemes ráfülelni, kellően slágeres, súlyos és mellette személyes is, nehéz vele mellé lőni. 7/10