A meglepetés az, hogy nincs meglepetés! – a Mastodon új albumáról

Hat stúdióalbum, lényegében hat teljesen különböző megszólalással és folyamatos meglepetésekkel. A zenekar lemezről lemezre kóstolgatott ide is, oda is, hogy végül idén végre megalkothassák az életmű első igazán kiforrottnak és érettnek tekinthető darabját, a Once More ’Round The Sunt. A recept lényegében egyszerű volt, mindössze ötvözték az eddigi legepikusabb művüket (Crack the Skye) a legfogósabbal (The Hunter), az első három nagylemez megidézését tehát ismét nem erőltetik túl, ehelyett viszont kapunk egy olyan alkotást, melyet bátran ajánlhatunk a Mastodon-szüzeknek kezdésnek, amellett, hogy az ősrajongóknak sem kell szégyenkezniük. Persze ha már Mastodon. akkor önirónia, ezúttal sincs ebből hiány. Elvégre nem mindennapi, hogy egy szőrös tökű metalzenekar amellett, hogy hegyek ledöntéséről fortyog (Chimes at Midnight), egy másik dalban simán feldobja az egyik bridget pom-pom lányok kántálásával (Aunt Lisa), Mike Patton után szabadon.

A váratlanság, a tempóváltások, az egészen összetett, mégis akadálymentesen működő dalszerkezetek egy percre sem hagyják leülni a már megint közel egy órás(!) monstrumot. A meglepetés ezúttal az, hogy nincs igazán meglepetés, így azt sem állíthatjuk, hogy egy komfortzónába menekülő biztonsági lemezzel lenne dolgunk. A dalok hossza ideális, a hangszeres megoldások minden elvárást kielégítenek, a röfi riffek és a szólók vicsorogva váltakoznak, a ritmusszekció egyben van, mint a mamutszéklet, sőt még mintha az énektémák is sokkal átgondoltabban lennének beosztogatva, így talán élőben sem lesz majd annyi elsumákolt hang. Troy kíméletlenül erőlteti torkát, Brent ismét Ozzyzik párat, Brann viszont nem csak a dobok mögött precíz, de a két másik kornyikáló mellett az ő hangja már szinte angyalinak hat. A Mastodon tehát idén is simán maradhat a kedvenc zenekaraid egyike, sőt hatodik lemezüket is felvésheted az évvégi top 10-es listád leendő szereplői közé, megelőlegezve neki egy igen előkelő pozíciót. Az album legnagyobb erőssége egyértelműen az, hogy nem emel bele egy újabb irányt a zenekar így is igen sokrétű stílusába, hanem az eddigieket polírozza le és hegeszti össze tükörsimára, így azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy a Once More ‘Round the Sun lesz mostantól a mérvadója, iránymutatója, és a teljesítendő sztenderdje az eljövendő Mastodon munkáknak. 9/10