A játék neve karma – mázsás debütalbum a Blackhoney tolmácsolásában

A magyar underground fellendülése az utóbbi években egyre szembeötlőbb, jobbnál-jobb anyagok jelennek meg a legkülönbözőbb stílusokban. A stoner/groove/sludge vonal sem kivétel ez alól, itt viszont már egyre nehezebb egyedit alkotni, könnyű hibába esni a bevált klisékkel. Szerencsére vannak üdítő kivételek, sallangoktól mentes megközelítéssel és csipetnyi kreativitással remek kiadványok születhetnek. Kiváló példa erre a debreceni Blackhoney debütáló nagylemeze, a Karma Saliva.

Furcsa, hogy a lemezt nyitó The forgotten island első hangjai alapján beugorhat a Limp Bizkit It’ll be OK című száma, (főleg a delay effekt miatt), bár ezt a hasonlatot gyorsan el is lehet hessegetni, a rövid instrumentális bevezető után berobban a Mushroom-Roses, ami már-már szinte Gojira szintű őrlésével azonnal megadja az alaphangulatot. A franciák hatása egyébként tetten érhető a későbbiekben is, a lemezt dinamikai szempontból nagyon okosan építették fel a srácok. A Slow hand of… kétlábgépes zakatolása éppúgy elfér a lemezen, mint a záró Hybrid-Roses elszállósabb részei. Szerencsére igyekeztek minél hatásosabban tálalni a témáikat, az album tele van fogós riffekkel, egy-két téma akár Adam Jones műhelyéből is származhatna. A dalszerkezetek többnyire letisztultak, a helyenkénti váratlan váltásokkal azonban sikerült mégis kicsit csavarni a jól bevált recepteken, ezeket a jövőben bátrabban is alkalmazhatnák! Pongor Balázs hangja remekül passzol a koncepcióba, nagyon bivaly hangja van, de néhol fellelhető egy-két helyen tiszta ének is, bár ezt nem vitték túlzásba. Stílus szempontjából lehet dobálózni a stoner/sludge satöbbi jelzőkkel, bár teljesen felesleges esetükben, zenéjüket nem is lehet egyértelműen beletuszkolni semelyik skatulyába, ez a velük készített interjúnkból is kiderül. Ha ki kellene emelni egy számot a lemezről, talán a Death Row-t lehetne említeni, mint etalont. Ebben a tételben egyaránt megtalálhatóak az említett lebegős témák éppúgy, mint a mázsás riffelések. A hangzás kiváló lett (külön elismerés az organikusabb megszólalásra való törekvésért), nemzetközi mezőnyben is simán megállja a helyét, ahogy maga a zenekar is. Az album hossza is pont ideális, hét tétel majd 30 percben, töltelékmentesen. Nagyon erős bemutatkozó album lett a Karma Saliva, kíváncsian várjuk a folytatást, nagy potenciál van ebben a zenekarban! 8/10