3XS – Narrow Gate (EP)

A 3XS neve ismerősen csenghet a stooner zenékben kicsit is jártasabb hazai arcoknak, illetve azoknak is, akik a Nuskull lemezkritikáit nagyátlagban nyomon követik; pár hónapja számoltam be a második anyagjukról (így most sok információt kihagyok, akit érdekelnek, itt olvashatják a Gimmefive ismertetőjét), szakítva a kronologikus hagyományokkal, most visszafelé haladva a debütről írnék egy-s mást (így hozta a sors). A banda a Metalchamp-en is jól teljesített, s az eredmény az lett, ami… arról aztán végképpen nem ők tehetnek, holott igazi koncert banda, művészkedés Lófasz, pózerség szintén, ellenben 100% feling és rock n’ roll, haha!

A változás csupán annyi utódjával ellentétben, hogy ez nem demó, hanem EP, illetve, hogy itt még csak hárman alkották a csapatot.
A címadó dal kezdése arabnyelvű ima vagy dal (nem vagyok otthon ebben a témában), melynek egy-egy dallamfoszlánya visszatér még a számban, amúgy egy masszív Pantera taposta tétel, Anselmos énekkel megáldva, egy minimál Down is beleereszkedik, vaskos és sújtás, megvan a maga keménysége, ám inkább megaláz a lánctalpaival, mint felspanolna, a végére hihetetlen jó és repülős a refrén, az egyetlen pont, ahol a satuból kieresztik a hallgatót.

A Stained is egy lassú morajlás, vastag akár a krokodil bőre, megvan a maga protokollja, nemesi rangja vagy póri bélyege is, leginkább Down és Corrosion Of Conformity féleség, igazából szinte ugyanazt lehet elmondani a kezdetekről a zenekar esetében, mint a folytatásban, haha.
A Stupidity leginkább Metallica szerű (főleg a szólófutam a végén, annyira Hammett, hogy csak naaa; haha) keverve a Load és Reload féle dolgokat, minimálisan a St. Anger féle garázsos ízekkel, a vokál egy kicsit Anselmos, de alapvetően ez bizonyos súlyosan Hetfield…
Az ezt követő nóta, igényes klasszikus zenei alapokkal indít, egy ideje már mailezek Nabil-lal (dobos), és ő így nyilatkozott a dalról: „a Naked Beast pedig kakukktojás, csak úgy feljátszottuk, alapja a Mátészalka gyászban van című népballada. Sosem játsszuk…” Nagy kár, pedig hihetetlenül eltalált dal, jó adag régi Metallica szépséggel, itt van az első eset, hogy nem tudom hová kötni az ének stílusát, kicsit Hetfield-es, de valójában, gondolom ez a mindenfajta fertőzéstől mentes Popovics Ferenc, haha! Jól felépített nóta, melyet akár rádióban is le lehetne adni, a szövege is hozza a formáját.

Zárásképpen, a srácok tuti azt várnák, hogy azt írom: rengeteget fejlődtek, iszonyat sokat, de valójában, csak léptek párat, abba az irányba, melynek a lábnyomait a Gimmefive-n jól "hallhatjuk". Hogy miért? Mert már ez az anyag is egy érett stuff, ám a folytatása mindenképpen stooneresebb, beleszarósabb, mocskosabb, koszosabb, haha!

10/9,4 (hogy mindenki érezze a pontszámból, hogy fejlődtek, haha!)