“Szívvel ismételt hő” – miért jó nekünk az Isten Háta Mögött?

Miért jó nekünk az Isten Háta Mögött? Egyszerű a válasz: mert szórakoztatnak. Van, aki a napi betevő gyűlölködés tárgyát kapja meg tőlük akár fülbe, akár társalgás témájaként, másoknak a zenéjük jelenti a kábítószert, megint mások a szövegek boncolgatásában örömködnek, és legutóbbi lemezük óta olyanok is akadnak, akik rajtuk keresztül találtak utat az underground és/vagy rockzene birodalmába. Zenéjükről, általánosságban „az IHM jelenségről” már rengeteg szó esett az oldalon sosem leplezve szeretetünket a zenekar iránt, ugyanakkor az utóbbi időszak zűrzavarai és a visszatérő koncert apropóján álljon itt a kérdés újra vitaindítóként, de legalábbis gondolatébresztőként a személyes korlátokon kívülre vonatkoztatva: miért jó nekünk az Isten Háta Mögött?

A nu-metalos riffelés is egy önkifejezési forma

Isten Háta Mögött 2006-2010Az Isten Háta Mögött előtt is voltak, mostanában is vannak, és remélhetőleg utánuk is lesznek olyan magyar zenekarok, amelyek kapcsán lelkifurdalás és feszengés nélkül megengedhető a fájdalmasan elrongyolt beskatulyázhatatlanság emlegetése. Az ilyen zenekarok egy részével ráadásul bizonyos szempontokból egy ligában is játszik, vagy játszhatott volna az IHM, esetleg épp a hatásaik közt sorakoztatják fel őket. A múltból elég csak a Korogra vagy a Vágtázó Halottkémekre gondolni, jó példa a közös rekortánról az Angertea, és aki követte a Bemutatjuk rovatot, az talán már a mostani feltörekvő zenekarok közt is talál ígéretet arra, hogy néhány év múlva nyugodt szívvel lehet majd használni a bélyegzőt. És míg mostanában a műfajok kevergetése erősebben és könnyebben működik, mint a korábbi évtizedekben, az Isten Háta Mögött úgy tudott beskatulyázhatatlan maradni, hogy nem csárdás alapú skate folk és indusztriális soul crossovert játszottak. Természetesen el lehet kezdeni szálazni a zenekar lemezeit (és tagadhatatlanok a hatások), de ízléstől függetlenül elvitathatatlan tőlük, hogy egyedi és karakteres zenét csináltak mindig is, úgy, hogy a cél nem volt egyéb, mint „semmi, csak az alkotás szabadsága”. Vég és part nélkül lehetne arról polemizálni, hogy elfogadható-e bármilyen más indíttatásból zenélni, de annyi biztos, hogy Palikáék példaként járhatnak azok előtt, akik mernek, és szeretnének alapvetően kompromisszumok nélkül önkifejezésre vállalkozni a mai magyar könnyűzene világában anélkül, hogy cél lenne konkrét műfaj, valamelyik zenekar, esetleg kiadó irányelvei által megszabott határok közt alkotni. A példájuk azért különleges, mert bizonyítja, hogy jó zeneszerzőként komoly munkával el lehet érni (az országos körülményekhez mérten) komoly sikereket, akkor is, ha viszonylag szélsőséges, a népszerű műfajoktól minden esetre távol álló karakterű zenében utazik az ember.

Ha minden jobbra fordul, én elindulok majd balra

Isten Háta MögöttAz ezredforduló környékén az internet és az európai határok folyamatos lazulása által egyre jobban kinyíló világnak, és a kevés, de fontos jó példának köszönhetően (mint a Dawncore és a Newborn) egyre több zenekarnál merült fel komolyan a külföldi siker lehetősége, és talán ennek is köszönhető, hogy ekkoriban a magyar rock/metál undergroundot meghatározó zenekarok többsége angol nevet viselt és/vagy angol dalszövegeket írt. Az időszak színterét nagyban meghatározó BPRNR esernyője alatti zenekarok közül sokáig az Annabarbi volt az egyetlen, amely magyarul szólt a közönséghez, a maradék 8-9 mind az angol nyelvet választotta. Természetesen a BPRNR nem volt egyenlő a magyar, sőt még a budapesti undergrounddal sem, és az ő világukon kívül is több példa mutatta, hogy lehet jó magyar dalszövegeket írni, mint ahogyan azt a már említett Korog, a Watch My Dying, vagy hogy kiszélesítsük a példák spektrumát, például a Black-Out bizonyította. Ennek ellenére kevesen próbálkoztak magyar szövegekkel, és az ekkor formát öltő Isten Háta Mögött ezt az állapotot rázta fel. Az, hogy ki milyen véleménnyel van a szövegek minőségéről, voltaképp másodlagos, viszont fontos következménye volt Palika vitaalapot képező dalszövegeinek (egyes esetekben inkább szabadverseinek), hogy az angol szövegekhez szokott hallgatók előtt reflektorfénybe helyezte a szöveg jelentőségét a könnyűzenében. A pinceklubok metálrajongói sokkal jobban rá voltak kényszerítve a szövegek értelmezésére, mint egy angol nyelvű dalszöveg esetében, amit az ember hajlamos, a nyelvi korlátok miatt pedig időnként kényszerül felületesen, vagy pontatlanul értelmezni. Az a tény, hogy a hallgató rá van utalva a gondolkodásra, aminek gyümölcse adott esetben valami személyes, vagy épp univerzális mondanivaló (vagy akár gyűlölet az íróval szemben) legyen bármilyen messze is a szöveg születésének indíttatásától, feltétlen pozitív. Ami pedig emellett nyilvánvaló: a magyar underground szereplőinek egy szélesebb körében sikerült elfogadtatnia a magyar nyelvű szövegeket. Ennek közvetlen következménye volt a Sólyomszemmel, később pedig a Blind Myself legutóbbi nagylemeze nem csak, hogy magyar, de épp Palika közreműködésével készült szövegeket tartalmaz, 2011-ben a Grand Mexican Warlock is kipróbálta magát magyarul és Palikával, és egyre több zenekar próbálkozik a magyar nyelvvel azóta is. Legyen szó akár a Superbutt Szájon Át EP-jéről, a The Idoru, vagy akár a Subscribe számairól, ha a motiváció a magyar nyelv használatára nem is köthető akár közvetve sem az Isten Háta Mögötthöz, az IHMmel megbékélt hallgatók körében mindenképp befogadóbb fülekre számíthattak.

A kétség is leszálló ágba ér

Isten Háta Mögött 1999-2006Ahogyan minden (underground) zenekarról, úgy az Isten Háta Mögöttről is el lehet mondani, hogy az internet (és úgy általában a távközlés) által fellazított normákhoz mérten egy komoly közösségalkotó tényező mind a mai napig, a korai koncertek szinte fix közönségét és a fórum hagyatékát (mint például a Csakbenn Hajógerendázattó név) nem is említve. És bár a rock/metál közönség sosem a feltétlenül nyitott és befogadó hozzáállásról volt híres, a tegnapihoz hasonló estek, amikor a színpadtól az ajtókig töltött küzdőtéren egyaránt ott van az őskövület rajongó, és az a tizenéves is, akinek ez jelenti a koncertélet tűzkeresztségét, azt bizonyítják, hogy meg lehet férni egy drasztikusan növekvő rajongótáborban egy pálfordulás (elnézést) után is, ha az ember megtanul kellőképp nyitottan viszonyulni a dolgokhoz. És bár öncélú alkotásnál ez nem lehet szempont, de az IHM az Űvel sokaknál hozzájárult ahhoz, hogy ez a tolerancia illetve szélesebb látószög kialakulhasson, és minden egyes koncerttel katalizálja ezt a folyamatot. Ezért amíg a zenekarnál a lelkesedés és a koncertek intenzitása legalább stagnálni tud a tegnapi szinten, addig csak örülni szabad. (A teljesség igénye nélkül…) Annak, hogy van egy működő zenekar, amely egyedi, karakteres, sikeres, úgy, hogy vállalja a nehezebb utat, és a zenei termése mellett még az underground közéletet is formálni tudja.