2016. június 29.
Tracklist:
Mindenkinek megvannak a maga kedvencei. De mik azok, amikre nem számítanánk? Ezt a kérdést firtatjuk Rejtett alkönyvtárak rovatunkban, amiben hétről-hétre vendégül látjuk a hazai zenei élet egy-egy ismerős alakját, hogy megossza velünk és veletek néhány olyan kedvenc előadóját, lemezét vagy éppen dalát, amelyek vagy igen távol állnak a személyéhez elsődlegesen társított műfajoktól, vagy éppenséggel pont ezekbe esnek, de amolyan rejtett gyöngyszemnek számítanak benne. Ezen a héten a New Friend Request frontembere, Kerecsen László szedett össze nekünk néhányat a torzítómentes kedvencei közül.
Igazi 90’s kölyök vagyok, akinél ezekben az években éjjel-nappal az MTV vagy valamelyik német zenecsatorna ment. Akkoriban főleg a hip-hop mezőny volt nagyon erős és én erőteljesen a „nyugati oldalra” csapódtam. 2Pac, Dr. Dre, Snoop Dogg, Nate Dogg, Warren G… ezek mentek nálam 0-24-ben, meg amit a 2 kazettás magnóval a TV hangszórójához tartva feltudtam venni! (nevet)
Ha már rapzene, és Magyarország, akkor Kartel! A mai napig iskola, Zoli bácsi még mindig huszonéves. A ’95-ös „Egyenesen a Gettóból” lemez után kezdtem el igazán magyar zenéket is meghallgatni, valamint az Action által megismerni és befogadni jobban a rockzenét. Ahogy Kovács Krisztián (Fish!) mondta: „Több tiszteletet a legendáknak haver!”
Kevesen tudják, de a basszusgitározás nagy szerelmem, és ha basszusgitár, akkor nálam az egyenlő funky! Mikor komolyodni kezdett a hangszer iránti érdeklődésem, és nem csak az otthon vagy a próbateremben zajongás volt a cél, hanem tudni is akartam, hogy mit, miért, és hogyan kell helyesen és jól csinálni, akkor Anga Kis Miklós (Subscribe, USEME) tanítványaként kezdtem el foglalkozni a zene/zeneelmélet-tanulással. Mikivel a 2000-es évek közepétől nagyon sok időt töltöttünk együtt és szerencsére zenei ízlés terén is sok közös kedvencünk volt, pl. a Jamiroquai. A „Too Young to Die” basszustémáinak tanulásával hetekig izzadt felettem, én meg a szigorú kezei között, amit máig köszönök! Klassz időszak és szép emlékek maradtak ezek!
Nagyon szeretem az akusztikus dalokat és akusztikus újragondolásokat, pláne ha emellé sok saját ötlet és érzelem is társul. A Boyce Avenue nálam abszolút kimaxolja ezt a fogalmat, egy borzalmasan jó orgánummal rendelkező énekessel és profi hangzással feltűzve az i-re azt a bizonyos pontot. Klisémentes érzelmek, őszinte zenélés és egyedi atmoszféra!
Justin Timberlake a szememben az az előadó, aki tele van pozitív kisugárzással és nyitottsággal az emberek felé. Tisztelem azokat a popzenei előadókat, akik nem csak trendeket követnek, hanem törekszenek a minőségi, igényes produkciókra, legyen szó egy új lemezről vagy a színpadi megjelenésről/megszólalásról. Justint színészként is nagyon szeretem és jelenleg a legtehetségesebb férfi előadónak tartom őt a saját műfajában.
Imádom a humorát, imádom a karakterét, a könyveit, és a borzalmas lazaságot, ami jön belőle. Sokan szerintem csak Dr. House-ként ismerik, de legfeljebb színészként azonosítják őt be, pedig ha valaki, akkor ő hatalmas zenerajongó! Zongorán és gitáron is kiválóan játszik és nem egy saját lemeze jelent már meg. Nagyon bírom a fószert!
