Rejtett alkönyvtárak: Delcsik Balázs (Cadaveres)

Mindenkinek megvannak a maga kedvencei. De mik azok, amikre nem számítanánk? Ezt a kérdést firtatjuk Rejtett alkönyvtárak rovatunkban, amiben hétről-hétre vendégül látjuk majd a hazai zenei élet egy-egy ismerős alakját, hogy megossza velünk és veletek néhány olyan kedvenc előadóját, lemezét vagy éppen dalát, amelyek vagy igen távol állnak a személyéhez elsődlegesen társított műfajoktól, vagy éppenséggel pont ezekbe esnek, de amolyan rejtett gyöngyszemnek számítanak benne. Ezen a héten a Cadaveres mélyhang-felelőse, a mindig szerfelett szórakoztató szövegeket eregető Delcsik Balázs szedett össze nekünk egy igen bőséges csokorra valót a meglepő kedvencei közül.

Trentemoller – The Last Resort

Évekkel ezelőtt valami félig vicces, félig tudományos, félig zenei akármilyen portálon találtam rá erre a dán faszira. Emlékszem, valami kurva erős kecskés kép volt a videóhoz téve, azért fogott meg elsőként. Minimál zene, jókat lehet rá biciklizni, vagy a teraszon dögleni miközben eldurrantsz 3-4 tallérost petanque után.

Kognitif – Soul Food

Fogalmam sincs, kik ezek a faszik, csajom tesója mutatta, mikor egy alkalommal a konyhában csőgörénnyel próbáltuk legyötörni a lefolyóba ragadt mocskos retket. Nagyon komoly ütemek, ízléses hangszerelés, fain énekek. Testes karaktere megalapozza a nyári baráti beszélgetések, ablakban cigizések hangulatát, valamint kilépőzenének is kiváló egy-egy házibuli alkalmával, ha már mindenki immunissá válik a goregrindra.

Placebo – Sleeping With Ghosts

18 évesen lőttem a Placebót egy nagyon kedves ismerősöm által. Emlékszem, mutatta a lemezt, és azt gondoltam, „mi ez az brit gyökérség már megint?” Aztán bedurrantottuk a CD-t a ghettoblasterba és úgy elvitt a Holdra a lemez, hogy napokig azt sem tudtam, ki van kivel. Brian Molko egy zenei géniusz, ez vitathatatlan, és nagyon komoly a ritmusszekció is ezen a lemezen, régen halottam ebben a műfajban ilyen zseni bőgőzést.

Porcupine Tree – The Incident

Nagyjából 1 éve fedeztem csak fel a fasz fejemmel ezt a bandát. Youtube koma dobta ki random miközben mosogattam és nem tudtam basztatni a gépet. Így mosószeres kézzel álltam a gép előtt, és nem értettem, hogy ott most mégis mi történik? Olyan patika zenélés megy, hogy végem volt elsőre. Életem egyik legnehezebb időszakában találtam rá erre a zenekarra, és nagyon sokat segített megemészteni és feldolgozni a körülöttem történő eseményeket. Örök hála ezért nekik.

Eleven Hold – Leszálltunk, hogy felférj

Eleven „kibaszott” Hold. Ha tőrt tartanak a torkomhoz sem tudnám elmondani, miért imádom. Akárhol akármikor. Régi a szerelem. Első osztályú szövegek, világklasszis dalok. Ha nem ide születtek volna, meggyőződésem, hogy ma a Coldplay egy lepukkant foglaltházban játszana Salakszentmotoroson.

Sinch – Sinch

17 évesen Vh1-on sikerült rátalálni szerdán éjjel kettőkor a numetal dömping kellős közepén. Amikor a Drowning Pool már lement, de a következő nagyreményű banda még nem jött be, akkor bedurrant a Sinch, és 14 éve kiváló a kapcsolatunk. Az ének mindent visz. Sokszor eszembe jut, hogy ha Jack Black modernebb lenne, valami ilyesmit tolna, hehe. Amúgy testalkatilag is hasonlítanak a főhőssel.

Little Dragon – Twice

Ezt a dalt Apey rakta ki először az interwebes közösségi oldalra, onnan ismerem. A jóisten se tudja miért, de odavagyok a csaj hangjáért, bírom nagyon az ilyen nyugis zenéket.

Siska Finuccsi – Jön a tré

Jó, ez nem is rejtett alkönyvtár. Mindenki tudja, hogy imádom a rapzenét. Tatabánya a bölcsőm. 03:04-nél az ember a nagymamám ablaka alatt sétál el. HAJRÁ BÁNYÁSZ!

Mikee Mykanic & Ketioz – #Szupercsillagparaszt

Legnagyobb tahó lemez amit az utóbbi időkben hallottam. Nagyon szellemes és minden hallgatás után hallasz rajta valami újat, szóval nagyon odatették a srácok. Óriási Dragon Ball tribute az egész. Én is nagyon imádtam zsenge koromban, bár az ostoba agyammal csak addig tudtam felfogni, amíg Vegita megjelent és mindenki beszőkült, a "mindenki mindenki ellen” című káoszt már nem. Aztán 20 évesen koleszban újra próbáltam, de nem ment a folytatás. Cserébe nekem mindig nosztalgikus hangulatom lesz, ha hallgatom, mert azokra az időkre emlékeztet, amikor általánosból gimibe mentem, és még volt anyagcserém, bassza meg. A srácok kegyetlenül odateszik, minőségi szórakoztatás!

The Roots – Things Fall Apart

Ezt frissen lőttem az MTV-n 14 évesen. Az egész lemez zseniális, de ebben a számban akkorát villant Erykah Badu, hogy a mai napig felkapom a fejem, mekkora királynő az asszony. Azt gondolom, hogy ez a lemez simán beférne egy szociális munkás naplójába is.