Öt retrós metalcore-zenekar, akik megérdemlik a figyelmet

Tracklist:

renounced
Unod már, hogy a modern metalcore-bandák jelentős része keményebbnek akar tűnni bárminél és bárkinél, közben pedig fél perc alatt elsüllyednek a céltalan breakdown-tengerben? Eleged van a végtelenségig polírozott hangzásból, és abból, hogy rengeteg zenekar évről évre újrahasznosítja az ezerszer hallott témákat? Úgy érzed, hogy a metalcore egy fontos része örökre elveszett az ezredfordulót követően? Vagy egész egyszerűen csak nosztalgiáznál egyet azokba az időkbe, amikor műfaj talán a legfényesebben csillogott, és olyan bandák mutatták az irányt, mint az Undying, a Morning Again, az As Hope Dies, a 7 Angels 7 Plagues, a This Day Forward vagy éppen a Martyr AD?

Akkor itt az ideje megismerkedni az angol Carry the Weight kiadó tavalyi felhozatalával, ami azonnal visszarepít a kétezres évek elejére, és valószínűleg fél kézzel elintézi a 2016-os modern metalcore-mezőnyt. Alább a teljesség igénye nélkül öt zenekart mutatunk be bővebben, de érdemes a kiadónál részletesen is körbenézni, mivel a rosterük hatalmas kincseket rejt a műfaj szerelmesei számára, és a metalcore mellett straight edge hardcore-együttesek is nagy figyelmet kapnak. (Kicsit csalunk, mert az Elegy nem a Carry the Weight-nél van, viszont nem lennénk meglepve, ha a kiadó rövid időn belül leigazolná őket is.) Öveket bekötni, indul az időutazás!


Az angol Renounced zenekarról már több ízben is írtunk, és mivel tavaly jelentették meg második nagylemezüket, így ebben a felsorolásban is előkelő helyet kapnak. A Theories of Despair a kisebb hibái ellenére is az idei metalcore-felhozatal egyik fontos megjelenése, ami mindenféle erőlködés nélkül repít vissza az ezredforduló idejére.

Ugyan még 2015-ös megjelenés, de mindenképpen figyelemre méltó a skót In Tongues hattyúdala, már csak azért is mert, a srácok szeptemberben végleg bedobták a törölközőt, és tették ezt egy olyan anyaggal a hónuk alatt, ami több mint méltó megkoronázása egy életműnek. A Rituals of Failure and Ruin az utóbbi évek egyik legjobb megjelenése volt, kár, hogy a történetnek nem lesz folytatása ebben a formában. A banda tagjai egyébként innentől a City Keysben zenélnek tovább.

Az angol xRepentancex szintén szétszéledt már, ők három év után tették le a lantot, ám előtte kiadták még utolsó lemezüket Discography címmel, amin az eddig megjelent dalaik mellett élő felvételek is szerepelnek. A színtér sokat veszített a zenekar feloszlásával. Kár érte, kiváló ügynök banda volt.

A dél-floridai Drawing Last Breath még a 2016-os év elején mutatta be Hymns of Suffering című kislemezét, ami a 2015-ös demójuk vonalát viszi tovább: a nyers énekre pakolt kiváló gitárjáték ezúttal is kivédhetetlen elegyet alkot – úgy látszik, valakik tényleg nagyon szeretik az Undyingot. A demóhoz képest viszont dalszerkezetek felépítése és a felvételek minősége is javult, így most már Drawingot is bátran lehet az ezredfordulós metalcore legjobb újkori megidézői között emlegetni.

Végül pedig itt az Elegy, szintén Floridából, és akik decemberben adták ki első demó anyagukat, amiből kristálytisztán látszik, hogy bizony ők is megtalálták azt, amit sokan annyira szeretnek ebben a műfajban: a mindenféle erőlködés nélkül gerjesztett agressziót párosítják össze a dallamossággal. Reméljük, hogy mihamarabb újra hallunk a srácokról egy hosszabb anyag formájában.