2011. február 1.
Azt hiszem, ha napjaink hardcore-színtérről kéne kiemelni valakit a humoránál fogva, a The Mongoloids munkássága mellett minden más eltörpülne, hiszen a Breakdown óta nem volt még egy olyan zenekar, amely nemcsak a fekete humorból merítene erőt, hanem ezen felül még magát sem feltétlenül venné komolyan. Ez így, ebben a formában természetesen nem igaz, hiszen a ‘Mongo karaktere éppen abból a múltidézésből táplálkozik, ami a straight edge hirdetése mellett talán mindennél nagyobb komolyságot igényel, ám elég ránézni a zenekar egyes pólómintáira, vagy elcsípni egy-egy koncertfotót: ezeknek a New Jersey-beli srácoknak semmi sem szent, ha szórakoztatásról van szó, és ez így jó. Is anybody feelin’ me?
(SPLIT WITH THIS MEANS EVERYTHING, TRY DYING RECORDS)
A The Mongoloids (a banda a nevét talán a Kell egy dobos! című belga filmben is feltűnt Millionaire-dalból eredeztethetjük) bemutatkozó felvétele egy megosztott kiadvány volt az ekkorra már metalcore felé forduló This Means Everythinggel, azonban a felvételt nemcsak New Jersey, hanem a NYHC tisztelete is összeköti, hiszen mindkét esetben megjelennek a színtér jellegzetes tempói és riffjei. A ‘Mongo által bemutatott öt dal a maga közel tizenkét perces játékidejével a nyolcvanas évek crossover/thrash-gyökereit idézi meg a hardcore szellemiségén keresztül, mindezt úgy, hogy az énekes Greg hangja ekkor még félúton mozgott az Infest mély tónusú, öblös ordítása és a Metallicára emlékeztető thrashes hajlítások között. A zenekarra jellemző hangzás gyökerei tehát már hozzáférhetők voltak: végy egy nagy adagnyi, a nyolcvanas évekből átcsent thrash-ízt, keverd meg szintén ennek az évtizednek az ezzel való hardcore-kísérleteivel, valamint helyezd bele egy olyan arányos megszólalásba, amely éppúgy terepet hagy a gitárszólóknak, mint a szóköpködős agresszióbombáknak. Arról nem is beszélve, hogy a későbbi bemutatkozó nagylemezről közismertté vált ‘Mongo-himnusz, az Alive & Well első változata már itt is megtalálható volt. 10/6,5.
(RIPTIDE RECORDS)
A bemutatkozást követően még mindig úgy tűnt, hogy a hazai pálya számít a leginkább, ezért a helyi Riptide karolta fel a srácokat, előregondolva a bemutatkozó nagylemezre, ami ugyan nem itt jelent meg (lévén a kiadó inaktívvá tette magát), ám a Hercules (hallgasd hozzá a Bane-től a One Life To Live-et!) és a Troubled Waters méltóképp érzékeltették az elvárt fejlődést. Két dalt pontozni nyilván nem lehetséges, azonban a srácok mind a hangzás, mind a dalírás terén mertek és tudtak is annyira előrelépni, hogy az a bizonyos bemutatkozás tényleg várttá válhasson, amire a sajátos hangulatú fellépések híre is rátett egy lapáttal. N. P.
(SIX FEET UNDER RECORDS)
Talán ennek a fejlődésnek volt köszönhető az is, hogy ugyanebben az évben a banda a Sound and Fury Fest impozáns névsorába kerülhetett (olyan bandák társaságában, mint a Down To Nothing, a Sinking Ships vagy a The First Step), az ominózus nyári koncert anyagából pedig a patinás Six Feet Under adott ki egy csupán egyetlen nyomást megélt négyszámos felvételt. Ez a lemez azonban méltán fémjelzi a ‘Mongo élő erejének minden összetevőjét: az intró az év végi nagylemezről ismerős Jah Thanks végére csent, mára rendhagyóvá vált koncertnyitás (egy kicsit megidézve az Agnostic Front szellemét), ezen túl pedig egy splites (Fools Regret), valamint két újabb, a nagylemez közeledtét jelző dal (az előző felvételről ismert Troubled Waters, valamint a Stranded) fért bele a repertoárba. Ez a felvétel, na meg a kiadói hátszél pedig méltóképp érzékelteti is, miért volt már akkor is érdemes odafigyelni a srácokra: akár elrettentő példaként (lévén a banda valahol a mai napig megosztó jelenségként van elkönyvelve, talán nem is alaptalanul), akár reménységként is kezelte őket a közönség. 10/7.
(CD: EULOGY RECORDS | LP: COLLAPSE RECORDS)
A novemberben megjelent bemutatkozó nagylemezre pedig kettős szerep hárult: egyrészt összegezte, összefoglalta a The Mongoloids addigi működését, másfelől új távlatokat is nyitott annak köszönhetően, hogy mind a hangzás, mind az összetevők aránya egy kissé elmozdulhatott egy jóval nyitottabb, kiforrottabb irányba. A tizenöt szerzeményt felvonultató dalcsokorból hat tételt már korábban ismerhetett a közönség, ám ez semmit sem von le újszerűségükből, hiszen erőteljes hangzásuk, valamint kisebb-nagyobb újracsiszolásaik valós élményt nyújtanak. Ebben Greg tisztább hangjának is fontos szerepe van, hiszen elhagyva az Infest-ihlette öblösséget már jóval inkább hasonlított orgánuma egy Sheer Terror, vagy a korai Blacklisted által megihletett, főként dallamhajlító, de mindenképp telt (és thrashes) hangszínre. A közel ötvennégy perces felvétel színvonala egységes, a dalok nemcsak fogósak, hanem kellően maradandóak, értékesek is, és a lemez definitív jellegének köszönhetően talán ezt jelölném meg a ‘Mongo működésének legegységesebb felvételének. 10/8.
(SPLIT WITH KIDS LIKE US, GHETTO JOSH RECORDS)
A Kids Like Usszal megosztott felvétel igazából egy teljes mértékben baráti gesztuson alapult, hiszen a KLU kiadójánál 1000 példányban napvilágot látott spliten a zenekarok egymás dalait dolgozzák fel. Véleményem szerint a ‘Kids hiába nyúlt jó dalokhoz (Fading Away és Alive & Well), mégsem tudta azokat úgy visszaadni, hogy az kiemelhető legyen, a ‘Mongo által készített újragondolások pedig inkább csak érdekesek, hiszen a dalok tempója is át lett szabva, és a riffek is átéltek egy crossoveres ráncfelvarrást. N. P.
(CD: EULOGY RECORDS | LP: SIX FEET UNDER RECORDS)
A megosztó karakter ténye azonban mégis megtört valamit a srácokban, így elkezdett keringeni az a pletyka, hogy a ‘Mongo napjai meg vannak számlálva, és ennek eredményeként az Assorted Music sem egy hagyományos értelemben vett második (nagy?)lemez, hanem egy olyan dalcsokor, amely igyekszik mindent megmutatni, amit korábban talán nem gondoltunk volna a Mongoloidsról. Ennek eredményeként kell számolni a szimfonikus közjátékokkal és a minden korábbinál hangsúlyosabb szólókkal, de nem mehetünk el a már-már slayeri húzással és ihlettel megáldott témák (Withdrawn) mellett sem. Ha kissé megrettenve is, de az Assorted Music dalai nem foyltatják a Time Trials által kínált vonalat: saját ambíciói helyett inkább (ismét) tulajdon gyökereit helyezi a reflektorfénybe, ami kétségkívül eredményez maradandó szerzeményeket (Redefined Lines és az akusztikus intermezzóval egybekötött Situated Chaos), ám összhatásában is inkább csak egy érdekes színfolt a banda életművében, mintsem egy újabb csúcspont. 10/7.
(DOUBLE OR NOTHING RECORDS)
Azonban a banda mégis újra talpra tudott állni (egy tagcserét követően), és így folytatta működését: ezt pedig mi mással is ünnepelhette volna meg, minthogy ismét splitelt a Kids Like Usszal. A feldolgozások szelleme ezúttal sem maradt távol a hat borítóval megjelent kiadványtól, ám ezúttal a feladat a Kids Like Usra hárult, akik egy új (a Mofongo a The Game c. nagylemezről) és egy régi (1981) dal mellett szorítottak helyet egy inkább érdekes, mint értékes Tom Waits-feldolgozásnak (Rain Dogs). A Mongo részéről egy emlékezetes intró mellett kettő, korábban ki nem adott felvétel bukkant fel: az egyébként sem túl eredeti Withdrawn első változata, valamint a Divided című szerzemény azonban a lemezeknél gyengébb megszólalásból, közvetett demó-szagából adódóan is inkább a megveszekedett rajongóknak nyújthattak örömöt amellett, hogy a banda visszatért a vegetálásból, távol maradva az esetleges megítélés zajától. 10/6.
(CD: REALITY RECORDS | LP: SIX FEET UNDER RECORDS)
A zenekar tavalyi, immáron tényleges visszatérése azonban némiképp módosított a korábbi irányon, hiszen a meglévő crossover/thrash-elemek hardcore-ba való oltása mellett jóval könnyedebb, lazább lett az összhatás. Persze az alkalmi vendégéneklések, csordavokálok és szólók megmaradtak, ám a New Beginnings négy dala mégis egy letisztultabb, és talán éppen ennek köszönhetően minden korábbinál szórakoztatóbb Mongoloidsot tükröz vissza. A New Beginnings négy dala nem a Mongo-életmű csúcsa (ezt a címet továbbra is megtartanám a Time Trialsnek), ám mégis bizalomgerjesztő abból a szempontból nézve, hogy a srácok mertek változtatni saját bevált hangzásukon, és ez az előrelépés ha most még annyira nem is, de a közeljövőben mindenképpen hozhat új, kimagaslóbb eredményeket. Egyelőre pedig meg kell elégednünk a ténnyel, hogy a turnépartner The Rival Mob hatására a Raw Life is új értelmet nyert a Mongo Life formájában, és azt hiszem, ez minden szempontból több, mint ígéret. 10/7,5.
Death Before Dishonor @ MySpace | The Mongoloids @ MySpace | Tisztán a Cél Felé @ MySpace | For The Kids @ MySpace | Skalar Music @ Facebook.
