Húszéves függőség: jubilál az Angyalpor

Tracklist:

1. Land Of Sunshine
2. Caffeine
3. Midlife Crisis
4. RV
5. Smaller and Smaller
6. Everything's Ruined
7. Malpractice
8. Kindergarten
9. Be Aggressive
10. A Small Victory
11. Crack Hitler
12. Jizzlobber
13. Midnight Cowboy
14. Easy (Commodores feldolgozás, csak az újrakiadáson)
15. As The Worm Turns (bónuszdal a japán kiadáson)

Hossz: 58:48

Megjelenés: 1992. június 8.

Kiadó: Slash

Webcím: Ugrás a weboldalra

Az Angel Dust maga Mike Patton, és Mike Patton maga az Angel Dust. 1989-ben az új énekessel frissen kiegészült Faith No More nem csak a siker, de a hangzás tekintetében is jócskán túlszárnyalta első két albumát, pedig Patton alig járult hozzá a The Real Thinghez, így a sztárlemez inkább a Martin-Gould-Bottum-Bordin négyes fejlődését mutatta (bevallottan). Persze ettől függetlenül az első hangok hallatán megindultak a hasonlítgatások az előző énekeshez, a színpadon elalvó Chuck Mosley-hoz, és ha a zenei fejlődést nem is lehetett Patton számlájára írni, a különleges énektémák, a jellegzetes énekhang és a szövegek magukért beszéltek. Ettől függetlenül azonban 1991-ig kellett várni arra, hogy a világ valóban megbizonyodhasson az utóbbi évtizedek egyik legtöbbet szajkózott dolgáról: Mike Patton egy zseni.

1991. augusztus 13-án jelent meg ugyanis Mike középiskolában megkezdett bandájának, a Mr. Bungle-nek az első lemeze, melyet maga a kísérleti jazz pápája, John Zorn producelt. Már a ’80-as évek második felében kiadott demóik sem egy átlagos csapatot tükröztek, de az első lemez végleg felrakta avantgárd funk metaljukat az évtized meglehetősen különleges zenei térképére (Ulver, Jarboe, Naked City, stb.). Eközben a FNM szünetre vonult, ám már Dunnék albumának megjelenése előtt elkezdték írni az új dalokat – immár együtt Pattonnal és azzal a gondolattal, hogy a frissen jött siker nem fogja hátráltatni a zenei változásaikat. Ez vezetett végül Jim Martin távozásához, aki remekül meg volt elégedve a korábbi hangzással, de a vezéráldozat bizonyára már pusztán az Angel Dust miatt is megérte a rajongóknál, nem is beszélve arról, hogy az életmű másik nagy kedvence, a King For A Day… Fool For A Lifetime még csak ezután következett. A fenciklidin utcai nevét kapó album nyitása mintha csak arra lenne hivatott, hogy bemutassa a tagságot és a lemezt a hallgatóknak: egy szerethető, mégis nagyon furcsa dal a Land of Sunshine, amiben állandóan váltakozik az, hogy épp melyik tag fantasztikus témáin van a hangsúly, miközben nem esik szét sem a hangzás, sem a dal. Patton befolyása és a kvartett zenei érése megőrizte a korábbi lemezek ragadós dallamait, ám egy teljesen más, kísérleti közegbe helyezte azokat, ami az énekes elképesztő teljesítménye (lássuk be: RDJR a filmezés Mike Pattonja, és nem fordítva) mellett leginkább a lemezt körbelengő billentyű-, és basszustémákon érződik: mintha a világ leglazább progresszív rocklemezét hallgatnánk. Mint oly sok lemeznél, náluk is az egységbe oltott változatosságot lehet megjelölni a siker okaként, hiszen az évtized egyik himnuszává váló Midlife Crisis mellett számos elborult darab is helyet kapott (Malpractice, Jizzlobber), minden dal máshol van a pop-metal koordináta-rendszerben és az egész egy hatalmas kreatív áramlásként úszik át a hallgatón, mégis minden dal védjegyszerű témákkal és őrülettel bír. Van, hogy abban veszünk el, ahogy felépül egy dal, néha a váltásokra lehet csak figyelni, és előfordul, hogy csak egy-egy tag játékát (Gould és Patton elképesztőek), vagy épp a szövegeket hallgatja az ember – számos megközelítést és számos különböző megfejtést kínál a lemez, és pont ezért elképesztő mennyiségű újrahallgatást. Egy olyan albumot sem tudnék mondani az elmúlt néhány évből, amiben annyira el lehet veszni, mint az Angel Dustban, ahhoz pedig nagyon messzire kellene visszamenni, hogy olyan albumot találjunk, ami ennyiszer tudja meglepni a hallgatóját, vagy épp aminél ilyen rövidnek tűnik egy ekkora lemezhossz. Persze nem is érdemes ilyen lemezekre várni 2012-ben, de pont emiatt kötelező megemlékezni arról, hogy húsz évvel ezelőtt mi került bele a zenetörténelembe (ráadásul kellemes aktualitás, hogy az újjáalakult banda fellép idén a Volt Fesztiválon). 10/10