Húsz éve látott napvilágot a Carcass hattyúdala

A ’80-as évek második felében Disattack néven indult angol zenekar alapjaiban változtatta meg az akkori death metal stílust és vált korának pionír bandájává. Miután már Carcass néven, pályafutásuk kezdeti, ám annál fajsúlyosabb goregrind szakaszát hátuk mögött hagyták (az ősrajongók legnagyobb bánatára), death metal vizekre eveztek, kitörölhetetlen fejezeteket hagyva a kemény zenék történelemkönyvében. Mivel stílusformáló albumaik közül a zenekar ötödik nagylemeze, a Swansong pontosan 20 éve jelent meg, pár gondolat erejéig mi is megállunk a ’90-es évek egyik megkerülhetetlen bandájánál.

A liverpooli patológusok feloszlásuk előtti utolsó lemezükkel jócskán megosztották a közönségüket, ám a sok év távlatából a kép egy kicsivel árnyaltabban értelmezhető. A death metal alapbanda a kezdeti stílusalapító goregrind vonaltól jócskán letérve, lemezről-lemezre fokozatosan átalakulva jutott el a dallamos death metalig, egy olyan korszakban (1993), amikor még nem is nagyon beszélhettünk a death metal ezen ágáról. A megkerülhetetlen 1993-as Heartwork lemezük után a rajongók nagy része el volt ragadtatva, majd várták a következő lépést, ám mire a Swansong kijött, a zenekar már feloszlott. Sajnos várható volt, ugyanis már előre lehetett tudni, hogy a tagcseréknek és a lemezkiadóval való konfliktusoknak köszönhetően nem sok maradt a bandában. A „nem sok” alatt egy majd’ ötven perces hattyúdalt értünk, ami azóta is a zenekar életének egy ellentmondásos pontja. Ahogy már az előző albumoknál is megszokhattuk, a felvételek minősége ezúttal is magas színvonalú Colin Richardsonnak köszönhetően, a kiadó pedig végül a legendás Earache Records (At the Gates, Bolt Thrower, Carnage, Entombed, Morbid Angel, Massacre, Nocturnus, Napalm Death) lett. Stílusukat, mint mindig, ezúttal is tovább formálták, és az Entombed felejthetetlen Wolverine Blues lemeze által kikövezett death ‘n’ roll úton fejezték be pályafutásuk ezen szakaszát.  A búcsúlemezen a death metal mellett groove- és thrash-elemek is előtérbe kerültek, miközben érzelemdús szólók, hatalmas riffelések, akusztikus betétek tovább vezettek a dallamosság irányába. A kísérletezés egy lelassultabb , komplex, lüktető masszát eredményezett, ami bár nem ért fel az elődje szintjére, de így is egy maradandó alkotás lett a zenekar életművében.

A Swansong után a banda hosszabb pihenőre ment, majd 2007-ben újra összeálltak koncertezni. Az újjáalakulás annyira jól sikerült, hogy öt év turnézást követően új lemezt adtak ki, Surgical Steel néven. A zenekar következő fejezete tulajdonképpen ott folytatódott, ahol annak idején abbahagyták, és bár sok újdonságot nem tartalmazott a 2013-as korong, a Carcass által elvárható szintet bőven hozta. Minőség, megbízhatóság, egyediség. Három fogalom, amit a Carcass életművében mindig is imádtunk.

Carcass – Swansong